A karácsony hangulata mindenkinek mást jelent: van, akinek a hó illatát, másnak a forró teát, a csendes estéket vagy a gyertyák fényét. Itt, Melbourne-ben azonban egészen másként érkezik az ünnep. Nincs dér, nincs hideg lehelet, a Mikulás pedig nem kabátban, hanem rövidnadrágban jár. A város 40 fokos melegben ünnepel, mégis… a lényeg mindenhol ugyanaz marad: a család, a szeretet, a hagyományok.
A magyar diaszpórában élők pedig még inkább ragaszkodnak ezekhez. Fadíszítés, ajándékok, angyalok és Jézuska — mind itt vannak velünk, a világ túlsó felén is.
Karácsony közeledtével mi, cserkészek is szerettünk volna valami igazán maradandót alkotni. Olyat, ami nemcsak dísz lesz a karácsonyfán, hanem emlék is. Így született meg az ötlet, hogy egy rendhagyó kézműves foglalkozást tartsunk — olyat, ahol üveggel, rézzel, vassal dolgozunk.
Már az elején érezni lehetett, hogy ez valami más lesz, mint a megszokott ragasztó-papír-olló trió. Az asztalokon különleges szerszámok sorakoztak, és ott volt velünk az egyik idősebb vezetőnk, akinek ez a hobbija: saját kezével készít fém- és üvegdíszeket. Ő mutatta meg nekünk, hogyan kell tartani a fogót, hogyan vág az üveg, hogyan simul a rézszalag, és mi az a pillanat, amikor az alkotásból egyszer csak művészet lesz. A gyerekek arcán egyszerre volt izgalom és tisztelet. Nem mindennapi dolog ugyanis olyan anyagokkal dolgozni, amelyekhez türelem, finomság és odafigyelés kell. De pont ettől lett ennyire különleges — hogy együtt tanultuk meg, együtt fedeztük fel, együtt alkottuk meg a saját kis csodánkat. A nap végére mindenki a kezében tartotta a saját egyedi karácsonyi díszét: üvegdarabokból, rézszegélyből, fémből összeálló kis alkotást, amelyben ott volt a saját keze nyoma, a koncentrációja, a kreativitása — és a közösség szeretete.
Számomra ez a foglalkozás több volt egyszerű kézműveskedésnél. Amikor láttam a gyerekek csillogó szemét, ahogy büszkén mutatják a művüket, azt éreztem: ezek a pillanatok azok, amikért érdemes cserkészkedni. Ezek azok a közös élmények, amik összekötnek, hidat építenek a generációk között, és megőrzik bennünk a magyar hagyományt — bárhol is éljünk a világban. És amikor majd karácsony este hazaviszik és felakasztják a fára ezt az apró, üvegből és rézből készült csodát, nem csak dísz lesz. Hanem emlék. Egy meleg, ausztrál karácsony emléke, a cserkészcsapat közös napjáé. Egy apró darab a szívünkből.
