Vajdaságban a magyar közösségek között ismert egy húsvéti szokás ez pedig az úgynevezett „házőrző” tojás. Ez a helyi szláv kultúra hatására alakult ki az olyan falvakban, ahol vegyes magyar és szerb közösség él. A szerbek az első tojást piros színűre festik és az elkészítését követően a frizsiderbe helyezik és egy éven keresztül ott tárolják, érintetlenül.
Ennek az a népi hiedelme, hogy ez a bizonyos tojás távol tartja a rossz dolgokat az ételektől és vigyáz a család egészségére. A következő húsvét előtti vasárnap (virágvasárnap), pedig elássák a földbe. A magyar közösségeknél nem minden esetben festik piros színre, leggyakrabban az legelsőnek elkészült tojást kiáltják ki „házőrzőnek”.
Húsvét hétfőn szokás a locsolkodás, legtöbbször ez miatt készítjük a tojásokat. Bizonyos helyeken pedig él az a szokás, hogy húsvét hétfőt követő nap, a lányok keresik fel kölnivel vagy vízzel, azokat a fiúkat és férfiakat, akik előző nap látogatást tettek náluk. Ezek a tradíciók leginkább vidéken élnek tovább.
Banja Lukában egy másik tradíció tartja magát. A tojásokat el lehet egymástól nyerni. Ennek azonban komoly szabályai vannak, mégpedig úgy, hogy két versenyző fog egy-egy tojást, és először az egyik, majd a másik próbálja úgy megütni (fentről) a másik kezében tartott tojást, hogy az megrepedjen. Amennyiben ez úgy sikerül, hogy közben az ő kezében tartott tojás nem törik össze, akkor elnyerte a másik fél húsvéti tojását.
A helyi magyarok körében érdeklődtem, hogy ki milyen módon festi vagy készíti el a tojásokat. A tradicionális vörös és lilahagyma héj mellett megtudtam, hogy kurkumával sárgára, illetve kávézaccal sötét barna színűre lehet festeni a tojásokat. A szokásokat tiszteletben tartva én is a fentebb említett módon készítettem el a húsvéti tojásokat.
Az idei évben egy előadás keretében egy meglepetés kosárral készültem az egyesület valamennyi tagja számára. Az egyesület tagjai pedig apró süteményekkel és kisebb falatokkal készület az előadásra, ahol átbeszéltük az ünnep jelentőségét, a családi hagyományokat és visszavezettünk egy régi hagyományt is.
Az előadáson közösen átbeszéltük, hogy otthon kinél milyen hagyományok maradtak meg a nagyhétről vagy húsvétról, a tradicionális magyar ételekről, szokásokról. A hagyományokat követve igyekeztem feleleveníteni a húsvéti locsolkodási szokásokat közösség tagjai között, ami nagy érdeklődést váltott ki. Az idősebb tagok megjegyezték, hogy családon belül régebben ez még szokás volt, de a nagyvárosi élet bizonyos hagyományok elvesztésével járt együtt és így a következő generáció számára ez már nem volt ismert.
