Délelőtt 11 órától elkezdtek gyülekezni a Zsigmond Király Magyar Iskola családjai: volt, aki mintha már hazaérkezett volna és voltak újak is a közösségben. Gyenes Beáta igazgatónő és Pávai Gyopár ügyvezető igazgató megnyitó beszédét követően minden gyerek bevonult az osztálytermébe: a legkisebb totyogósok az óvónőkkel és dadusokkal játszani, a nagyobbacskák a korcsoportjuknak megfelelő osztállyal különböző tanítási órákra. A rövid ismerkedést követően magyar történelemmel, irodalommal, földrajzzal, néptánccal, népzenével, drámajátékokkal és kézműves foglalkozással folytatták a napot.
Mivel lehet egy Angliában élő magyar kisfiúnak meghozni a kedvét a magyar néptánchoz? A Britain’s Got Talent-ben hatalmas sikert arató, erdélyi legényest ropó táncegyüttessel. Kitörő lelkesedéssel nézték végig a videót, aztán jót derültek azon, hogy ezzel kell majd levenniük a lányokat a lábukról.
A változatos témájú és tevékenységű óráknak köszönhetően mindenki megtalálhatta azt, ami őt igazán lázba hozza, így igazán vidám és lelkes diákokkal találkozhattam.
Eközben a díszteremben szülői értekezletet és fogadó órákat tartottak az iskola vezetői és osztályfőnökei. Az egyik rendhagyó feladatomat szeretném megosztani az olvasókkal: a tanév újdonságaként vezették be, hogy egy klasszikus, sárgarézből készült, fanyelű iskolai csengő harsány hangjával jelezhettem a szünetek elejét és végét. Ez az eddig szokatlan hang és jelenség különös színt vitt a napba.
Az ebédet az iskola szakácsnője, Terike főzte, a menü sárgaborsó- és krumplifőzelék volt rántott hússal, majd palacsinta. Utána még két óra következett a nap lezárásaként.
Szívet melengető élmény volt számomra, hogy megtapasztalhattam: a közös gyökerek és cél folytán én is rögtön a közösség részének érezhettem magamat, így nemcsak a gyerekek, hanem én is lelkesen várom a következő tanítási napot, a viszontlátás örömét.
