Évkezdés Corkban

Évnyitó és cserkészfoglalkozás az ír szigeten

/ Dr. Csobánka Zsuzsa Emese /
csobanka.zsuzsa.emese képe
A Corki Magyar Iskola és Óvoda évnyitóján klasszikus fehér blúzban, sötét alsóban sorakoztak fel idén is az óvodások és az iskolások. A 10 éves jubileum örömére született „sulidal” is ezen a napon debütált, amelyet Ködmön Csaba Zoltán Dublinban élő költő írt, és Molnár Tamás előadóművész zenésített meg. A 10 év méltó gyümölcse a beinduló corki cserkészet és a néptánc, immár az is helyi érték.
Magyar betűkInduló cserkészekCsapatépítésA bogár esete a cserkészekkel

A gimnázium, ahol az iskola idén második tanévét kezdi, maga is nagy változáson ment keresztül: katolikus fiúiskolából koedukált iskolává vált. A belső terek szellősebbek lettek, az magyar iskola továbbra is a harmadik emeleten működik, míg az óvoda a melléképületben, egy Montessori óvodában kapott helyet. Így mindenre van idő, megfelelő hely és minőség. Az első osztályosok tanító nénije, Tóth Bea, maga is végzett pedagógus, a másodikosokat Apró Réka gyógypedagógus, a harmadikosokat pedig Mucsi Viven tanárnő tanítja. Az óvodában Rácz Ildikó és Kis Ujvári Rita óvónők foglalkoznak a gyerekekkel.

Mindannyian elkötelezett és lelkiismeretes munkát végeznek, alázattal tevékenykednek azért, hogy az Írország déli részén élő magyar gyerekek minél szorosabb kapcsolatot alakíthassanak ki az anyaországgal és annak kultúrájával. Az anyanyelv, az ír iskolarendszertől eltérő folyóírás elsajátítása egy a számos kapocs közül, a hagyományok átadása, a magyar értékek közvetítése minden pedagógus és így az egész iskola szellemiségének meghatározó része. A pedagógusok törekszenek arra, hogy a gyerekeket jó hangulatban, játszva vezessék be a tanulás rejtelmeibe, céljuk, hogy öröm legyen együtt lenni, hiszen nem kis vállalás szülői és gyermeki részről sem a vasárnapi iskola. De működik. A gyerekek jönnek, a létszám nő. A kihívások színesítik az iskolaéletet, a felmerülő problémákra megoldást keresnek a közöség tagjai. Mert az iskolához kötődő gyerekek és felnőttek csoportja az iskolavezetőség munkájának is köszönhetően valódi közösségként kezd működni, ennek minden örömével és nehézségével. Színes világ. Különféle okok miatt élnek itt a 2-5-15 éve kikerült magyar családok, de a gyerekek ügye közös nevező.

A tavaly októberben elindult cserkészet az egész sziget és Magyarország egyik leghangosabb eseménye lett. „A legifjabb gyerek.” A második tanítási nap után indult az idei első foglalkozás. Apró Réka, Berki Emese és Juhász Kriszti, valamint Drugan Mihály állnak a cserkészcsapat élén. A Douglas városrész erdejébe szervezett találkozás minőségi tevékenységet, másfél órán át tartó csapatépítő játékokat tartalmazott. A bemutatkozás is játékosan zajlott, a csendesebb és a bátrabb gyerekek egyaránt kaptak lehetőséget arra, hogy önmaguk legyenek. Összehangolódásra kiváló örömjátékokat fűztek egymás után a szervezők, pontosan tudják, mekkora kincs, a közösség, azt építik. Ezek a 4-10 éves gyerekek nem is sejtik, micsoda nagy dolog részei, hogy ők az elsők, a „honfoglalók”, akik játékosan tanulják és gyakorolják a másik elfogadását, tiszteletét és a figyelmet. Mert bár játékos a foglalkozás, komoly, „fölnőtt” dolgokról van szó, és tanulnak is, másfél óra elteltével tudják és értik az iránytű használatát, fejlődnek motoros készségeik, teszik mindezt nevetve. A játékvezetők pontosan instruálnak, a gyerekek értik, követik, tartják, jelen vannak. Csöndesek vagy kiáltanak, az erdő visszhangozza, mögöttük patak folyik, az is mosolyog, hogy de jó is ez. A szülők pedig? Mint igazi anyatigrisek és apaoroszlánok, távolabbról, de ugrásra készen követik a gyerekeket, kezükben fonál, tartanák még, de közben engedik, súlya lesz a szálnak, a gyerek már nem hallja meg mindegyik óvó kiáltást, biztató szót, mert belefeledkezik a játékba. Hiszem, még inkább könnyű a szív, mint nehéz, de nekik is nagy lecke ez, lassan, lassan a gyerekek elengedésére készülni. Mert gyorsan elröppen az a 18-20 év.

Mesés a közeg, mesés a keret, amiben a következő feladat zajlik, közben az egyik gyerek „csíkos pókot” vesz észre, a többi köré gyűlik, egymást tanítják, derül az ég, azt mondják, a szeptember és a május a legszebb itt. Alfa és Omega a két csapat neve, a cserkészfa, amit korábban együtt ültettek, lesz az origó, azt ők és a gyerekeik is láthatják majd felcseperedni Douglas erdejében. Nem csak múltja van már a corki cserkészeknek, hanem jelene és jövője is. A foglalkozás végén elmondják az éves programot, szórólapokon viszik magukkal az egész év örömét, lesz tábortűz, kirándulások és csapatszellem. Mondják, a gimnáziumban szellem lakik, én nem tudom, nem láttam, a videót pedig, bevallom, nem mertem megnézni, ennyi babona hadd férjen bele, ennyi ismeretlen az egyenletben, de az tény, hogy Corkban valami zajlik, készülődik. Tartalmas év elé nézünk.