Ismerkedés a Readingi Magyar Iskolával
A végén persze feltehetjük a kérdést: Mi lett volna, ha? De én hiszek benne, hogy sokszor nem véletlen alakulnak úgy a dolgaink, ahogy. És azt hiszem, engem sem véletlenül sodort most az élet gyors egymásutánban, egyik városból egy másikba. Hogy végül Readingbe is megérkezhessek.
A Mikulás ünnepség előkészületeinek közepébe csöppentem. Mindenki izgatott, mindenki tervez. A gyerekek érzik, hogy itt bizony nagyobb dolog készül, mint általában.
És ők is benne vannak a közepében. Közös előadás, közös éneklés. Mindenkinek van egy kis szerepe, amit akar, amit vállal, amit el tud játszani. Érdekes és nyüzsgő, a maga rendszerbe rendezett, pontosan működő összevisszaságával.
Persze a tanítás sem maradhat el. Több csoport is működik, egészen a babáktól a nagyokig, akiket az ünnepi előkészületek közben is gondosan vezetnek tanáraik. Végigveszik a dalokat, mondókákat, tananyagot, amivel aprólékosan előkészültek.
Nagy közösségi tér ez is. A családok együtt érkeznek, mindenki ismer már mindenkit. Anyukák és apukák is besegítenek, ahol tudnak.
Amikor pedig épp nincs igazán mit csinálni, csoportokba gyűlve beszélgetnek. A folyosókon jó járni-kelni, hiszen mindig nyüzsgő, hangos, tele van élettel.
Főleg a büfé környéke, ahol a házikészítésű édességek és a finom palacsinta mellett magyar nassolni- és innivalókat vásárolhatunk. Az egész délután kellemes és barátságos. És egész egyszerűen csak jó ott lenni.
Ez pedig igazán fontos. A Readingben élő magyaroknak éppúgy, mint nekem, aki idegen és új ebben az országban. Akinek hatalmas segítség egy-egy mosoly, egy-egy kedves szó. Vagy épp egy finom, friss, lekváros palacsinta.
Remélem a Readingi Magyar Iskola még sokáig lesz ilyen vidám és nyüzsgő közösségi tér. Egy kedves magyar szív a városban.
