Frankfurt. Mi jut először eszünkbe róla? A leves? Hessen tartomány? Európa pénzügyi központja? A Majna folyó? Vagy focicsapata, az Eintracht Frankfurt? Kétségtelen sok felfedeznivalót rejt magában a tartományi főváros, én mégsem ezért érkeztem ide, 2019. szeptember 21-e kora reggelén. Ebben a városban tartott közgyűlést és konferenciát a BUOD, vagyis a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége. Már a kiküldött meghívóból, a meghívottak és az előadók sorából, illetve a hétvége témáiból látszott, hogy egy igen jelentős eseményről van szó.
Felsorolni is sok lenne a konferencián megjelent vezetőket, nem is beszélve a több mint 30 tagszervezetről. Mindenki jelen volt, aki számít a németországi magyarok életében, a diaszpórapolitikában. Köszöntőt mondott a nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, dr. Szilágyi Péter, a NYEOMSZ (Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége) elnöke, Bihari Szabolcs, illetve a németországi magyar konzulátusok képviselői. Schultheisz Csaba vezető konzul Berlinből, Horváth Erika konzul Düsseldorfból, Berényi János főkonzul Stuttgartból és Tordai-Lejkó Gábor főkonzul szavait tolmácsolva Spiller Krisztina müncheni konzul. A magyar-német kapcsolatok jelentőségét és a két nemzet közti barátságot emelte ki üdvözletében Gerhard Papke, a Deutsch-Ungarische Gesellschaft in der Bundesrepublik Deutschland elnöke.
A konferencia központi témája Kárpátalja és Ukrajna volt, így hivatalos volt az eseményre Bocskor Andrea, a Fidesz-KDNP képviselője az Európai Parlamentben és Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetsége elnöke. Bocskor képviselő asszony Kárpátalja jelenlegi helyzetéről, míg Brenzovics elnök úr Ukrajna történetéről és politikájáról tartott előadást.
A közgyűlés hangulata végig rendkívül baráti volt. A küldöttek és képviselők nagy családként üdvözölték egymást, minden ösztöndíjast és engem is hasonló fogadtatásban részesítettek.
„Nagy szükség van a KCSP-sek munkájára!” – ez a mondat többször, több előadó szájából is elhangzott a hétvége folyamán. Mi több, volt, aki arra panaszkodott, hogy még mindig rengeteg a teendő, szeretnének több ösztöndíjast kapni, mert egynek túl sok az elvégzendő munka, legyen szó magyartanításról, vagy népdalkörről.
A közgyűlés elvégezte a tőle várható formális és kötelező teendőit. Meghallgatta a tagszervezetek éves beszámolóit, a munkacsoportok jelentéseit. Módosította az alapszabályt, illetve megerősítette tisztségében a jelenlegi elnökséget újabb két évre. Sokunkat lepett meg, de legalább ekkora örömmel is töltött el, hogy Baczúr Magdolnának, a BUOD pénztárosának Áder János köztársasági elnök Magyar Ezüst Érdemkeresztet adományozott sokéves, a németországi magyarságért végzett munkája elismeréseként.
Bár a közgyűlés fő programpontjai és témái már elhangzottak, érdemes megemlíteni azokat a kiemelkedő, az egész programot körülölelő gondolatokat, amiket a konferencia során tapasztaltam. Mint az osztálytermi munkát jelentősen befolyásolja az ún. rejtett tanterv, így németországi magyarok körében végzett napi tanító-, vagy szervezőmunkánkat is sok olyan dolog határozza meg, amit akkor és ott explicitté nem teszünk, de alapvető hatással van közösségeinkre.
„A sokfelé szakadt magyarságnak nem kell feltétlenül egyetértenie, de értenie kell egymást.” Csoóri Sándor szavait először Klement Kornél BUOD elnök citálta a hétvége folyamán. Németországban kétszázezernél is több magyar él, akiket a közgyűlésen 37 egyesület képviselt. Sokféle csoport, megannyi gondolat. A sokszínűség a résztvevők életkorában, habitusában is jelentkezett, ugyanakkor nem érzékeltem, hogy ez bármikor is az idézetben említett megértést akadályozta volna.
Az előadások közti szünetekben, a résztvevőkkel beszélgetve három dolog körvonalazódott, mint zálog, ami képes a már Németországban születetteket magyar identitásúvá formálni. Cserkészet, iskola, és néptánc. Ahol van, ott a gyülekezetet is megemlítették. Ha adottak a lehetőségek, és képesek vagyunk megkedveltetni ezeket a gyerekekkel, akkor biztosan nemcsak szüleik általuk csak törve beszélt nyelveként marad valami számukra a magyar nemzetiségből. Akaratlanul is eszembe jutottak a költő szavai: „Ne hagyjátok a templomot, // A templomot s az iskolát!”
A legmegragadóbb talán a rengeteg névjegykártya-csere volt. Én magam is új kapcsolatokat tudtam építeni, olyan emberekkel találkoztam, akikkel közös projektekben gondolkodva tudunk munkálkodni az elkövetkező időkben. Annál is értékesebb látni a tenniakarást az embereken, hogy – amennyiben jól értettem – a kulturszervezetekben végzett munka szinte mindenki számára önkéntes alapú, melyet hivatásos munkája mellett végez.
A BUOD tanácskozása vasárnap délután véget ért. Az első napon arra kaptunk meghívást Tordai-Lejkó Gábor főkonzultól, illetve gondolatait közvetítő Spiller Krisztina konzultól, hogy következő alkalommal Münchenben tartsa meg ülését a Szövetség.
A Himnusz éneklése után hazaindultak a résztvevők. Nekem még volt időm buszom indulásáig. Sétáltam egyet a beszámoló elején említett banknegyedben. A városban bóklászva arra lettem figyelmes, hogy Frankfurtot egyre inkább ellepik a sárga-feketébe öltözött emberek. Valóban, a Bundesliga vasárnapi fordulójára a városba érkezett a Borussia Dortmund és nagyszámú, lelkes szurkolói. Az igazán meglepő az volt, hogy a dortmundi ultrák gyakran a helyi eintrachtosokkal ölelkezve, barátkozva, egyetértésben vették az utat a Commerzbank-Aréna felé.
Ha ez két ellenérdekelt csapatnak sikerült, nincs értelme azt feltételeznünk, hogy nekünk, magyaroknak, akik ráadásul ugyanazon célért küzdünk, – megmaradni magyarságunkban külhonban is – ez ne sikerüljön. Az Eintracht jelentése amúgy egyetértés.
