A Magyar Kultúr Kör októberi vacsoraestje számunkra különleges jelentőséggel bírt. Kilenc hónap ausztráliai ösztöndíjas munka után ezen az estén búcsúztunk a melbourne-i magyar közösségtől, mielőtt családunkkal visszatértünk Budapestre. Ez az alkalom nem csupán egy újabb közösségi rendezvény volt, hanem az itt töltött időszak lezárása, amely során számtalan élménnyel, tapasztalattal és emberi kapcsolattal gazdagodtunk.
Az est kulturális programjában a gyermekeké volt a főszerep. A legkisebbek a Csallóközi polgári táncok című koreográfiát mutatták be, amelyet az elmúlt hónapokban készítettünk számukra. A nagyobbak két tájegység táncanyagával léptek színpadra: egy szatmári és egy szilágysági koreográfiát adtak elő. Jó érzés volt látni, ahogyan a próbák során elsajátított lépések, a közös munka és a sok gyakorlás egy-egy színpadi produkcióban teljesedett ki.
Feleségemmel, Szikra-Tóth Ágnessel ösztöndíjasként fontosnak tartottuk, hogy ne csupán táncokat tanítsunk, hanem a magyar népi kultúrához való kötődést is erősítsük a gyermekekben. A színpadon nemcsak a közös munkánk eredményét láttuk, hanem azt is, hogy a magyar hagyományok a világ másik felén is tovább élnek a következő generációkban.
A műsort a közösség vezetőségének búcsúja és a közös vacsora követte. Kovács János, a Magyar Kultúr Kör elnöke, valamint a vezetőség tagjai megköszönték az elmúlt hónapok közös munkáját. A búcsú pillanatai különösen meghatóvá tették az estét, hiszen ilyenkor válik igazán érezhetővé, mennyi minden köt össze bennünket az együtt töltött idő során. A közös próbák, a fellépések, a táborok és a hétköznapi találkozások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közösség otthonossá váljon számunkra.
Amikor februárban megérkeztünk Ausztráliába kisfiunkkal, Zentével, még előttünk állt ez a kilenc hónap, tele új feladatokkal és ismeretlen helyzetekkel. Az idő múlásával azonban a közös munka mellett barátságok, közös élmények és olyan emlékek születtek, amelyeket magunkkal viszünk haza. A búcsúest ezért egyszerre szólt a visszatekintésről, a háláról és az elválásról.
Hálásak vagyunk a Magyar Kultúr Körnek és a melbourne-i magyar közösségnek a befogadásért, a bizalomért és azért, hogy részesei lehettünk a közösség életének. Ösztöndíjas munkánk során ismét megtapasztaltuk, hogy a magyar kultúra továbbadása nemcsak a táncok és dalok megtanításáról szól, hanem az emberi kapcsolatok építéséről is. Bár az ausztráliai időszakunk véget ért, az itt kialakult kötelékek és a közösen megélt pillanatok velünk maradnak.
Budapestre hazatérve sok szép emléket viszünk magunkkal Melbourne-ből, és bízunk benne, hogy az itt megkezdett munka a jövőben is tovább él majd a gyermekekben és közösségekben.
