Még februárban született az ötlet, hogy Erdélyből hívjon tanodánk Chesterbe vendégeket egy közös gyermeknapi rendezvényre. A szülőkkel egyeztetve, a részleteket kidolgozva hosszú hónapokon át készültünk az elmúlt három napra. Mivel nagyon rövid időt lehettünk a vendégeinkkel, nagyon sűrűre sikerült a program. A legfontosabb persze a jótékonysági koncert sikeres megrendezése volt, illetve a gyerekek másnapi szórakoztatása városnézéssel, játékkal.
Szombaton, a megérkezésük után egy közös ebéddel, bográcsos gulyással és fánkkal fogadtuk őket. Nagyon fáradt volt a 12 gyermek és a kísérő felnőttek is, hisz Alsósófalváról (Erdély) hajnalban indultak a reptérre. Jóllakottan azután már gyorsan készen álltak a fogadó családok esti programjaira.
Másnap, a jótékonysági koncert napján már korán gyülekeztünk, hogy minden viselet (háromszor öltöztek át a műsor során), frizura, kellék a helyén legyen. Gyors próba után a koncert helyszínére indultunk. Ott fergeteges műsort adott a Gyermekláncfű Néptánccsoport! Figyeltem azt az óriási koncentrálást, egymás segítését a táncokban, ahogy a 10 és 16 év közötti gyerekek a megtanult koreográfiákat előadták. Több évtizeden keresztül, s több táncműfajban is álltam gyerekcsoport élén, mint táncpedagógus, versenyeztünk, bemutatóztunk számtalan alkalommal, s mindig nagy sikerrel. Éreztem, ahogy átjár az az ismerős érzés, hogy a tánccal milyen nagyszerű boldogságot szerezni táncosnak és közönségének. A mi vendégeink itt Chesterben nagyon magas színvonalon tették ezt! Ragyogó arccal, pontos lépésekkel, tiszta énekkel varázsolták el a közönséget. Három ráadást is adtak, végül a közönség állva tapsolva köszönte meg gyönyörű műsorukat! Még több embernek kellett volna látni! Talán jövőre, a Góbéfest vendégei lehetnek majd Manchesterben!
A koncert után még egy rögtönzött táncházzal forgatták meg a gyerekek a közönséget, majd a gyermeknapi program helyszínére vonultunk. Ott egy jó ebéd után hatalmas ugrálóvár várta a fiatalokat, majd egy ötpróbás játéksort csinálhattak végig, s kipróbálhatták az arcfestést is. A közös vacsora után mindenki a vendéglátójával folytatta a napot.
A hétfő a teljes szórakozás jegyében telt: hajókáztak a Dee folyón, emeletes busszal járták be Chester legnevezetesebb helyszíneit, a katedrális legómakettjének egy kövét nevezték el a Gyermekláncfű Néptánccsoportról, majd mókusokat etettünk egy gyönyörű parkban. Kegyes volt velünk az angliai időjárás is, mert ragyogott a nap végig. Este aztán eljött a búcsú pillanata, a közös vacsora és ajándékok átadása után mindenki a fogadó családjához tért pihenni, s másnap hazarepültek.
Rövid, de nagyon szép élmény volt a három nap mindenkinek! A tárgyi adományok eljuttatása és átadása majd nyáron lesz Alsósófalván.
Különleges hétvégét éltünk meg együtt, boldog vagyok, hogy mentorom, Kádárné Szász Hilda és a Tanoda szülői csapata segítette megvalósítani azt a februári ötletemet, hogy erdélyi gyerekeket lássunk vendégül Chesterben! A csoport mottója pedig mindent elmond az alsósófalvi gyerekek és vezetőjük, Fülöp Noémi tanító néni életfelfogásáról és művészi alázatáról: "Nálunk még háromszáz éve ugyanaz a dal zengett: várban és kunyhóban. Azóta a vár romba dőlt, ha áll, lakója idegen, vagy hűtlen lett a magyar dalhoz... A kunyhó hű maradt... A mi dolgunk átvenni tőle és tovább ápolni. A tűznek nem szabad kialudnia!" (Kodály Zoltán)
