Augusztus 20.
Miközben ilyen, és ehhez hasonló gondolatok futottak át az agyamon, azon gondolkodtam, hogyan is kellene élővé, valódivá, kézzelfoghatóvá tenni az ünnepet kicsik, és nagyok számára egyaránt. Igyekeztünk a hagyományokat megtartva feleleveníteni, megjeleníteni, mit is jelent magyarnak lenni a világnak ezen távoli szegletében.
Az iskolai közösség rövid gondolkodást követően a közös kenyérsütés helyett ezúttal a kifli készítésére szavazott, amit a gyerekek lelkesen gyúrtak, alakítottak, töltöttek, szigorúan betartva a szabályt, mindenki a sajátját eheti csak meg. Így a kiflik csak a nevekkel ellátott négyzetekbe kerülhettek a sütőbe, és amíg sültek, közös filmnézéssel, és énekléssel emlékeztünk meg az államalapítás ünnepéről. Mi más is jelenthette volna az iskolai nap fénypontját, mint az „István, a király” betétdalának hangos skandálása, és végül az igazi korona elkészítése? Talán a tűzijáték, na de erre még várni kell egy kicsit. Majd máskor, Tamás egyik kísérletének keretében az is megvalósulhat.
A Sunshine coast-i oviban a kisebbek rácsodálkoztak a díszes magyar koronát ábrázoló kifestőre, és lelkesen színezve szebbnél szebb alkotások készültek. A kézműves foglalkozáson a hagyományostól eltérő, de annál pompásabb koronák, és diadémok is készültek.
A foglalkozás végén elkészült az apró kis kezekből álló magyar zászló, amit büszkén mutattak meg a gyerekek a szüleiknek.
