Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig születnek újak – szól az 1956-os emlékév hivatalos szlogenje, s a New York-i megemlékezések mintha spontán módon e köré a szlogen köré és a közösség témája köré szerveződtek volna. A New York-i magyarság központi intézményei, a Magyar Ház, a főkonzulátus és a Balassi Intézet régóta készült a 60. évfordulóra. A kemény munka eredményeként lett szép dramaturgiai íve az ünnepi hétvégének.
A ünnepségsorozat a Balassi Intézet és a főkonzulátus, valamint a Glowing Bulbs Visual Arts Collective közös animációs filmje, a Unity nyitotta és zárta: a hatperces alkotást három napon keresztül minden este héttől tízig vetítették negyedóránként a Manhattan híd brooklyni lábánál a hídláb pilléreire. Az egykor lakatlan ipari negyedből Dumbo, az előző évtizedben felkapott művésznegyed lett, így a helyszínválasztás kiváló volt. Az esti „főműsoridőben” vetített filmet szinte minden arra megforduló gyalogos megnézte.
Szombaton, október 22-én a New York-i Magyar Házban az Arany János Magyar Iskola délelőtti foglalkozásait rendhagyó történelemóra követte, amelyet Dr. Békés Csaba, a Columbia Egyetem történész vendégprofesszora tartott.
Ezt követte egy olyan kiállítás megnyitója, amelyre hetek óta intenzíven készült a Magyar Ház: Nagy Ildikó igazgató, szociológus, Bánhalmi Norbert fotográfus és Szilvay Gergely újságíró, a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasa a városban és a város környékén élő ’56-os forradalmárokat, illetve a szabadságharcban aktívan nem feltétlenül résztvevő, de azután elmenekült emigránsokat kerestek fel, hogy életútinterjút készítsenek velük. Az ő portréfotóikból és élettörténeteikből készült a Mérföldkövek című kiállítás, amelyet a főkonzulátus és a Hungary Initiatives Foundation támogatott. A kiállítás ötletét az adta, hogy ne pusztán a forradalmat ünnepeljük, hanem a New York-i magyarság önképét, identitását, gyökereit is feltárjuk, hiszen az ’56-os emigránsok az egyik fő közössége az itteni magyarságnak, sokan pedig ’56-osok leszármazottai.
Nagy Ildikó köszöntő szavai után beszédet mondott Kumin Ferenc nagykövet, főkonzul, kiemelve, hogy nem is olyan egyszerű a hősökre emlékezni, ez a kiállítás ehhez az emlékezéshez járul hozzá. Romsics Gergely, a Balassi Intézet New York-i igazgatója történészi hivatásához mérten a kommunikatív és a kulturális emlékezet közti különbségről és a köztük való váltásról, párbeszédről beszélt, rámutatva, hogy milyen fontos az „oral history” műfaja. Mint mondta, ezek az interjúk még épp az utolsó pillanatban készültek ahhoz, hogy segítségükkel a kommunikatív emlékezet alakítsa a kulturálisat.
Papp László '56-os emigráns, a Magyar Amerikai Emlékmű Bizottság elnöke a vasárnap avatandó emlékműről beszélt, míg Somogyi Balázs, úgyszintén ötvenhatos, a Connecticuti Magyar Kulturális Egyesület elnöke a magyar közösség életéről beszélt a 130 fős hallgatóság előtt.
A megnyitót ünnepi megemlékezés és fogadás követte a főkonzulátuson, amelyen Kumin Ferenc kitüntetésben részesítette a Magyar Amerikai Emlékmű Bizottságot, s levetítették az emlékév imázsfilmjét.
Vasárnap délben a Magyar Amerikai Emlékmű Bizottság tízéves, kemény munkájának érett be a gyümölcse: úgyszintén a főkonzul és a konzulátus munkatársainak részvételével felavatták a manhattani Riverside parkban található Kossuth-szobor mellett a majdnem elkészült ’56-os emlékművet, Nagy Tamás munkáját, amelyért félmillió dollárt kellett kifizetni a bizottságnak a városi önkormányzat részére. Kumin Ferenc felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét.
Végül az ünnepi műsorsorozatot a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Spirit of Hungary című, speciálisan a mostani, Egyesült Államok-beli turnéra Zsuráfszky Zoltán által összeállított koreográfiája zárta a Central Parktól nem messze található Gerald W. Lynch Theatre-ben. A Magyar Kálmán által szervezett előadáson úgyszintén jelen volt a főkonzul és a konzulátus munkatársai, valamint számos ’56-os. A táncelőadás első része a forradalmat megjelenítő táncjáték volt, a második fele pedig számos tájegységet megjelenítő, autentikus magyar népzene és néptánc. A teltházas műsor fergeteges sikert aratott.
Klasszikus és modernebb formában, komolyan és szórakozva is ünnepelt tehát a New York-i magyarság az 1956-os szabadságharc és forradalom 60. évfordulóján, amelyen ténylegesen sikerült a forradalom eseményei mellett a közösséget a középpontba állítani, hiszen mind a rendhagyó történelemóra, mind a kiállítás, mind az emlékmű, mind a videóinstalláció és a táncelőadás is a közösségnek és a közösségről szól, s mindegyik közösségi alkotás is egyben.
