Egy ötgyermekes nagycsaládban, harmadikként születtem Újvidéken. Határon túli magyarként a kisebbségi lét nehézségeinek ellenére, szüleink mindig büszkén neveltek minket magyarnak, és nem engedték, hogy nyelvünk, hagyományaink és kultúránk elvesszen. Később a Szegeden töltött közoktatási éveim alatt, megtapasztalhattam, hogy milyen megélni és részese lenni a magyar kultúrának az anyaországban. Cserkészként és számos családi- és egyházi programon lehetőségem volt találkozni a magyar kultúra sokrétűségével, és már itt alkalmam adódott a programokon nemcsak résztvevőként, hanem segítőként is részt venni, kézműves- és sporteseményeket szervezni.

Egyetemi tanulmányaimat a PTE horvát- és francia nyelv és irodalom alapszakán kezdtem, majd az ELTE horvát és magyar mint idegen nyelv tanári mesterképzés szakán végeztem. Tanítási gyakorlatomat először egy budapesti nyelviskolában, majd a ljubljanai, végül pedig a zágrábi egyetemen végeztem egy-egy szemeszteren keresztül. Mindezek során megtapasztalhattam és megismerkedhettem nemcsak a magyar mint idegen nyelvoktatás célnyelvi, hanem a bázisnyelvi környezet sajátosságaival, valamint a külhoni magyarok közösségszervezés rejtelmeivel is.

A különböző nyelvek, kultúrák és a történelem iránti érdeklődésem mindig is erős volt. A külföldön töltött idő alatt nemcsak ezeket ismerhettem meg közelebbről is, hanem megtapasztalhattam azt is, hogyan építhetünk hidat nyelvi és történelmi kapcsolatok útján a különböző kultúrák között, amely az egyik legközelebbi út a nyelvtanuláshoz. Mindig is büszke voltam a magyar történelemre, vezérekre, tudósokra és találmányokra, melyeket lelkesen építem bele az óráimba is. Hivatásomként érzem a magyar nyelv és kultúra megismertetését a világgal, és ezt a szeretetet szeretném erősíteni a külhoni magyar közösség számára is, és segíteni, hogy lehetőségünk legyen megélni magyarságunkat, bárhol is vagyunk a világban.