November 2-án, Halottak napján tartotta ünnepi megemlékezését a magyar delegáció Vittoriában, ahol a temetőben celebrált szentmise után lerótták tiszteletüket az 1927-ben emelt magyar kápolnánál. A temetőlátogatást követően Dr. Heintz Tamás, római magyar konzul és Boldizsár Andrea palermói tiszteletbeli konzulasszony, valamint Szalai Nóra, a Hello Szicília Olasz-Magyar Kulturális és Turisztikai Egyesület elnöke megtekintették az Olasz-Magyar Történelmi Múzeumot, és megkoszorúzták az egykori lágerben álló emlékművet. A koszorúzást követően a múzeum sorsáról folytattak tárgyalásokat Vittoria városvezetésével a polgármesteri hivatal épületében, ahol Göncz Árpád 1999-ben tett látogatását egy emléktábla jelzi.
A vittoriai hadifogolytábor
A dél-szicíliai Vittoria városában épült fel 1915-ben a sziget legnagyobb, 12 ezer fős hadifogolytábora, amely Olaszország tíz legnagyobb tábora közé tartozik, és ahol közel 18 ezer magyar hadifoglyot őriztek. Az első világháború idején az olasz frontvonaltól legtávolabb eső hadifogolytáborok Szicília és Szardínia (Asinara) területén jöttek létre. A szigeteken levő táborokban nem kellett nagy erőket fordítani a foglyok őrzésére. Szicíliában több hadifogolytábor is működött, többek között Piazza Armerinában, Cefalùban, Marsalaban és az Etna déli lejtőin levő településeken, de magyar szempontból mindenképpen a Vittoriában levő a legjelentősebb.
A Szicíliába került magyar katonák az isonzói csata után estek hadifogságba 1915 novemberében, de sokan az 1918-as Vittorio Veneto-i csata után kerültek a szigetre. 1915 decemberében Messina hadi parancsnoka kezdeményezte egy nagy méretű fogolytábor megépítését Vittoriában.
A szicíliai hadifoglyok életkörülményei jelentősen jobbak voltak, mint az osztrák vagy német fogolytáborokba került olasz katonáké, ami a halálos áldozatok számában is mérhető. A vittoriai fogolytábor lakóinak élete jóval könnyebb volt, mint pl. az orosz fogolytáborok lakóié, ami nemcsak a kedvező időjárásnak volt köszönhető. A hadifoglyok naponta maximum 10 órát dolgoztak, legtöbben a mezőgazdaságban, kevesebben az útépítéseknél, és munkájukért ugyan olyan bért kaptak, mint a civilek. Hetente kétszer – felügyelet mellett - elhagyhatták a tábor területét. A szicíliai családok és a magyar hadifoglyok között baráti viszony alakult ki. Ennek emlékét őrzik azok az ajándéktárgyak (cigarettatartó, fából faragott tojástartó, öngyújtó, csontból készített toll, stb), amiket az egykori hadifoglyok a jó bánásmódért a helyi családoknak ajándékoztak, és amelyeket ma is láthatunk az valamikori fogolytábor egyik barakkjából kialakított múzeumban.
A fogolytáborban 1918-ban spanyolnátha pusztított. A korabeli források szerint 118-an estek áldozatul a járványnak. Nevüket emléktábla őrzi a kápolna falán.
A kápolna története
A temetőkápolna építésének ötletét Giovan Battista Parrini, a vittoriai hadifogolytábor volt parancsnoka vetette fel 1924-ben. A tervet támogatta Kirner Dezső, tiszteletbeli palermói konzul is. Hamarosan megalakult a Szicíliai Síremlék Bizottság, Balás György nyugalmazott táborszernagy vezetésével. A temetőkápolna comisói mészkőből épült Kirner Dezső és fia, Kirner Árpád tervei alapján. A kápolnát 1927. május 29-én avatták fel.
A második világháborút követően hosszú évekig nem látogatta magyar delegáció a szicíliai kápolnát. 1986-ban Botz László akkori alezredes fedezte fel újra az itthon már évtizedek óta elfeledett emlék helyet. A kápolna állapota addigra jelentősen leromlott, bár a helyi lakosok mindig is ápolták, friss virággal ékesítették a kápolnát azokban az évtizedekben is, amikor sokáig nem lehetett magyar szót hallani Vittoriában.
A kápolna felújításának előkészületei már a ’90-es években megkezdődtek, de a munkálatok csak 2017-ben fejeződtek be. A restaurálást Payer Károly szobrászművész vezette. A megtisztított, felújított kápolnát 2017. június 20-án szentelte újra Bíró László, a Honvédelmi Minisztérium katolikus tábori püspöke. (Érdekesség, hogy 1927-ben, a kápolna megáldásakor a magyar delegációban nem volt lelkipásztor.) Az újra-szentelésen jelen volt Simicskó István honvédelmi miniszter. aki magyar földet szórt a kápolna kertjébe, hogy az ott eltemetett katonák ne csak olasz, hanem magyar földben is nyugodhassanak. A kápolnát Mátészalka városa és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közösen újíttatta fel – Mátészalka ugyanis Vittoria egyetlen testvérvárosa.
A vittoriai hadifogolytábor 37 barakkjának egyikéből hozták létre az Olasz-Magyar Történelmi Múzeumot, amelyet 1995 december 14-én avatták fel. Ebben a múzeumban láthatjuk ma is a magyar hadifoglyok által készített ajándéktárgyakat, korabeli leveleket, dokumentumokat.
A vittoriai hadifogolytábor és a kápolna történetéről Giancarlo Francione és Juhász Dezső Magyar kápolna Szicíliában című könyve ad részletes leírást. A kétnyelvű (magyar – angol) kiadványt 2017. szeptemberében mutatták be a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetében.
