Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Plébánia

Simándi László (2016)
Simándi László (2016)
Illés Bertold (2018)
Illés Bertold (2018)
Béres Orsolya (2017)
Béres Orsolya (2017)
Szolnokiné Jaczkó Xénia (2019)
Szolnokiné Jaczkó Xénia (2019)

A TORONTÓI MAGYAR MISSZIÓ

A torontói Szent Erzsébet plébániai közösség rövid története és jelene

A MÚLTRA ÉPÍTJÜK A JÖVŐT!

Közösségünk, a torontói Magyar Misszió célja, hogy lelki és kulturális értelemben egyaránt közösséget nyújtani a ma talán legnagyobb Európán kívüli diaszpóra központnak.

A MÚLT…

Valódi romantikus történet az, ahogy 1928-ban egy fiatal magyar fogorvos egy torontói rendezvényen magyar szavakra lesz figyelmes. Megszólítja őket, megismerkednek: e néhány lelkes hívő ember vágyából születik meg a katolikus közösség megteremtésének a gondolata. Lépésről lépésre, (sőt néha egy lépést hátra lépve) haladnak: kapnak otthonról papot, különböző helyeken bérelnek helyet találkozásra, misézésre, és – éppen belecsúszva a világválságba – a rászoruló magyarok megsegítésére. Évtizedekig hordozzák a vágyukat, hogy legyen saját templomuk is.

És akinek van víziója a jövőről, az kap ehhez segítséget is! Mivel nem sokáig maradnak a magyar papok, ezért e heroikus kezdés leghosszabban szolgáló, legáldozatosabb papja az angol anyanyelvű Fr. Austin. Maga az érsek látja annyira meggyőzőnek a közösség szándékát, hogy megígéri: amennyit a közösség összegyűjt a templomra, azt az egyházmegye megduplázza! Így végül 1944 tavaszán felszentelik az első templomunkat a belvárosban. A hosszú, megfeszített munka látható eredménye és ennek a közösségteremtő hatása, illetve a megszülető stabilitás teszi lehetővé, hogy a templom körül ekkortól burjánozni kezdenek a lelkiség és kulturális csoportok.

A növekedés motorjává a jezsuita közösség válik ekkortól. Mindszenti bíboros torontói látogatásán kifejezzen kéri, hogy magyar közösséget magyar pap szolgáljon. Így hívják meg a (maguk is emigrációba kényszerült) jezsuitákat, akik 1949-től kísérik a közösséget. Miért a jezsuiták? Egyrészt, mert Kanada őslakóinak megtérítésében és az ország felfedezésében, négyszáz évvel ezelőtt, a jezsuita szerzetesek jártak úttörő szerepet és máig sok területen látnak el szolgálatot. Másrészt azért, mert ebben időben zajlik odahaza az egyházüldözés térnyerése, aminek kezdetektől fogva a szerzetesek, köztük is kiemelten a jezsuiták a kiemelt célpontok a kommunisták számára. A háború utáni években kisodoródott nagy magyar közösségek ellátására így nagyszámban „szabadultak fel” az üldözött szerzetesek. A jezsuiták kapják meg a kanadai magyarság szolgálatának megszervezésnek feladatát. Vancouver, London, Courtland, Hamilton és Montreal mellett Torontóban jezsuiták vállalják a helyi közösségek szolgálatát majd fél évszázadra. Nagy szerencse, hogy ráadásul az emigrációs magyar jezsuita központ is lassan Toronto-ban kezd megteremtődni, főleg, amikor itt nyílik meg a noviciátus a rendi utánpótlás képzésére.

Egy diaszpórában működő plébánia kezdettől három területen kell segítse a magyar családokat: egzisztencia építésben, illetve a keresztény hit és a magyar kultúra megőrzésében. Az új egzisztencia felépítésében a közösségi hálón túl rengeteget segített a Karitász, illetve a saját kis Hitelszövetkezet, főleg azon évtizedekben, amikor itt még nem igen létezett egy erős állami szociális támogató rendszer. A hit átadását segítette a sokszínű lelki élet, a hitoktatás, a ministráns és ifjúsági programok sora. A magyar kultúránk megőrzését legjobban a Szent Erzsébet Magyar Iskola és a két cserkészcsapatunk biztosította, amik stabilan ott álltak a közösségi és kulturális programjaink mögött.

Éppen ez a plébániai „háló” adott egy erőteljes dinamikát és segített újabb és újabb célokat kitűzni. A nagyszámban érkező 56-os menekültek adtak egy olyan újabb lökést, ami világossá tette az igényeket és az azokra válaszoló terveket. A növekedés új kihívása volt, hogy a templom körüli magyar negyedet elkezdték feltölteni a betelepülő kínaiak. A fölrajzi beszorítottság feszültségére adott válasz lassan új víziót szült 1984-85-re: új, nagyobb, egységes koncepciójú, jobban megközelíthető és modern plébániai központot épített fel közösségünk. Ez a vízió sokáig tudott célt adni, motiválni, közösséget építeni.

A JELEN

Ezt a víziót két mélyben történő változás alapjaiban kezdi ki, anélkül, hogy ezt a közöségek idejében észrevennék. A kanadai társadalom megdöbbentően gyors átalakulása ekkora már komoly változásokat idéz elő. A hazai 1989 rendszerváltása pedig - akkor talán még nem is érezhetően – alapvetően változtatott meg sok mindent az emigráción belül: eltűnt az eddigi „ok”, a kommunista ellenség, ami eddig egy elég erős közös értékalapot adott a különben nagyon széttagolt emigrációban. Mára érezhető az is, hogy az ezutáni kivándorlás egészen más alapon történik, más motivációval és célokkal.

Küldetésünk szerint ,,mi, az Árpádházi Szent Erzsébet római katolikus közösség, a magyar hagyományainkra építve kívánjuk megélni az Evangéliumot az összetartozás és az elköteleződés útján. „Magyar Missziót” építünk, ami képes lelki és kulturális értelemben egyaránt közösséget nyújtani a ma talán legnagyobb Európán kívüli diaszpóra központnak.

Ma közösségünk egy nagylétszámú és sokszinten szervezett: hétvégi Magyar Iskolánkba 180-200 gyerek tanul. Velük, illetve Cserkészetünk és a nálunk otthon lévő Kodály néptánccsoport együttműködésébe adjuk át nemzeti kulturális hagyományainkat. Ezt egészítik ki a szerteágazó csoportjaink a kultúra terén (irodalmi Délutánjaink; a művészeti Galériánk kiállításai; Pax Romana beszélgetéseink; Filmklubunk; a színjátszók; a négy kórusunk és sok alkalmi program), a lelkiség terén (imacsoportjaink; zarándoklataink; lelkigyakorlataink; szentségekre felkészítő csoportjaink; ifjúsági és ministráns klubunk stb.) illetve a közösségépítés tágabb terén (korosztályi klubok; sportélet; baba-mama klub; „Cafe” melletti beszélgetési alkalmak sora; bálok és nagy rendezvények stb.)

A JÖVŐ…    
Azon dolgozunk, hogy a Szent Erzsébet plébánia megújult, felismerhető arculatú, összetartó, befogadó és a misszióra elkötelezett közösség legyen
. Kreatív módon tudja összekapcsolni hétköznapjaiban a hitet és a kultúrát, az idősebb és a fiatalabb generációkat, a magyarul és az angolul beszélőket: valódi lelkiségi és kulturális központ Torontó és környéke magyarsága számára.