Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban nőttem fel, közel édesanyám szülővárosához, Hajdúdoroghoz, ami a lakosság túlnyomó görög-katolikus vallási hovatartozása miatt erősen hagyományőrző város. A nagymamámnál töltött nyári szünetek alkalmával sikerült korán bepillantást nyernem a népi kultúrába. Sokat mesélt életéről, gyerekkoráról, jeles napokhoz kapcsolódó szokásaikról. Az első népdalokat édesanyám és nagymamám dalos kedvének köszönhetem. Tagja voltam az általános iskolai kórusnak, ahol műsorunk állandó részét képezték a népdalcsokrok. Ehhez társult pár éves zongoratanulás, amit később népi hangszerre, a citerára cseréltem.

Más területeken szerzett szakmai tapasztalatommal és egyéb adottságaimmal, képességeimmel is szeretném támogatni a külföldön élő magyar közösségek munkáját. Reklámügynökségi produceri munkával töltött éveim során kisfilmek, interjúk elkészítésében és rendezvények szervezésében is tapasztalatra tettem szert. A filmkészítés, filmtörténet közel áll szívemhez, munkám során mélységében is megismertem, megértettem a film strukturális és esztétikai követelményrendszerét.

Hosszabb-rövidebb külföldön történő tartózkodásaim során saját bőrömön is megtapasztaltam hagyományaink ápolásának, szokásaink felelevenítésének és a magyar nyelv tanításának szükségességét. Magyar családnál éltem az Amerikai Egyesült Államokban több hónapot, ahol a gyermekfelügyelet mellett a kint született 5 éves kislány magyar nyelvtudását fejlesztettem, valamint az idős korban kivándorolt nagymamával szerveztünk magunknak közös hagyományőrző programokat.

A hagyományőrzésnek összetartó ereje van, és a hagyomány akkor él tovább, ha egyre nagyobb csoportban közösen művelik. Ennek egyik eszköze a közösségek aktivitásának serkentése, hagyományőrző foglalkozások, fesztiválok, közös programok szervezése. Nagy lehetőséget és egyben kihívást jelent az ösztöndíj elnyerése, a program sikereihez való hozzájárulás gondolata óriási motivációs erővel bír számomra. Megtisztelő, hogy részese lehetek.