Bécsben nevelkedő magyarként sokat konfrontálódtam a kérdéssel, hogy magyar vagyok, vagy osztrák? Otthon csak magyarul beszéltünk, viszont osztrák iskolába jártam és osztrák közegben szocializálódtam 14 éves koromig, mikor csatlakoztam a külföldi magyar cserkészszövetséghez. Akkor kezdett el tudatosulni bennem, hogy valójában egy kincs két ország kultúráját megismerni és megélni, ugyanakkor közelebb éreztem magamat a magyar népzenéhez, néptánchoz és hagyományokhoz.

Amikor 2017 és 2018 között Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasként lehetőségem nyílt részt venni a frankfurti magyar közösség életében, ez a tudat még jobban elmélyült. Csodálatos volt látni, ahogy az emigrált magyarok leszármazottai több generáció óta őrzik és ápolják  a magyar kultúrát és szokásokat. Viszont azt is láttam, hogy mennyi energiabefektetéssel, töretlen elhivatottsággal és néha áldozattal is jár ez a munka. Örültem, hogy segíthettem több frankfurti magyar közösségben, hogy itt-ott néhány terhet levehettem az önzetlenül és önkéntesen dolgozó egyesületek vezetőinek válláról.

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy idén megismerhetem az argentin magyar közösséget és támogathatom az AMISZ-t és annak tagszervezeteit, valamint hozzájárulhatok az egyesület munkájához.