Székelyföldön születtem, az általános iskolát szülőfalumban, Gyergyóremetén, a középiskolát Gyergyószentmiklóson végeztem. Később Székelyudvarhelyen óvodapedagógus- és tanítóképző szakon tanultam. Az anyanyelvünk megtartása és felvállalása kihívást jelent nekünk, Romániában élő magyaroknak. A falumban mindenki magyarul beszél, de amint egy kicsit is kilépünk szűk környezetünkből, szembe találjuk magunkat azzal, hogy az országunk nem a mi anyanyelvünket beszéli. Nyolc éve már, hogy vándor életet élek. Éltem az országon belül is több helyen, és más országban is szerencsét próbáltam. Igazán otthon csak ott éreztem magam, ahol az anyanyelvemen tudtam kifejezni érzéseimet és gondolataimat.

2013-ban kezdtem dolgozni a Moldvai Csángó Magyar Oktatási Programban, mint magyar tanító. Kezdetben délutáni foglalkozásokat tartottam a helyi Magyar Házban, majd két évet egy állami iskolában tanítottam. Négy évet éltem a csángó közösségben, igyekeztem életük aktív tagja lenni. A magyarórákon kívül hagyományőrző tevékenységeket, kézműves foglalkozásokat szerveztünk. Gyerek és felnőtt tánccsoportot alakítottunk. Felkutattuk a már feledésbe merült értékeket a faluban. Bátran állítom, hogy ha nem lenne szervezett magyar oktatás, sok szórványban élő családból, közösségből kihalna a saját anyanyelvük.

Hálás vagyok a lehetőségért, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként a magyarság ügyeiért, a magyar nyelv és kultúra megmaradásáért tevékenykedhetek immáron második éve, itt Stuttgartban.