„Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű.” (Kodály Zoltán)
Egy kis székely mezővárosban, Székelykeresztúron születtem, melynek közelében folyik el a népdalokból is jól ismert Nagy Küküllő. Hagyományokat ápoló, székely család második fiúgyermeke vagyok.
A néptánc szépségével és erejével kisgyermek koromban a székelykeresztúri Mákvirágok Néptánccsoportban ismerkedtem meg, ahol példás vezetőm volt Mátéfi Csaba és felesége Zita. Tizenkét éven át voltam a csoport aktív tagja, amelynek köszönhetően közösségi emberré váltam, és értékrendszerem kialakulásában az is sokat segített, hogy megtapasztalhattam, mekkora ereje van a hagyományos népi kultúrának. Számtalanszor sikerült eljutnunk anyaországi fesztiválokra, illetve a Kárpát-medence külhoni magyarjaihoz, a Vajdaságba vagy a Felvidékre.
Már a gimnázium elvégzése előtt eldöntöttem, hogy a hivatásos táncosi pályát választom, azért, hogy még jobban elmélyíthessem a tudásom ebben a gyönyörű, egyedi kultúrában.
2013-ban felvételt nyertem a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttesbe, ahol hat csodálatos évadon át tánckari tag lehettem. Ebben az időszakban kipróbálhattam más tánctechnikákat, mozgásformákat, és akár prózai szerepeket is, amelyek hozzájárultak a fejlődésemhez. Számomra a néptánc az éltető, mozgató erő, ebből tudok táplálkozni a mindennapokban. A néphagyomány hitében eltöltött éveim alatt volt szerencsém elmélyülni a magyarság kultúrájának minden apró részletében, ami mostanra – úgy hiszem – életem minden napját teljes körűen meghatározza és vezérli. Nemzeti öntudatom és identitásom meghatározza jellememet, környezetemet és jövendőbeli terveimet.
Úgy gondolom, a Kőrösi Csoma Sándor Program a legalkalmasabb arra, hogy a külhoni magyarság számára mindezeket átadhassam. Szívügyemnek tartom, hogy minden magyar identitással rendelkező ember megízlelhesse a kultúra minden cseppjét, és szeretnék én is hozzájárulni ahhoz, hogy ez sikeresen megvalósuljon.