Az esti nyitóbeszédet és köszöntőt Dr. Berényi János főkonzul mondta, melyben ismertette a két intézmény történetét és mostani helyzetét. Majd beszédet tartott Dr. B. Szabó Dezső, a Stuttgarti Magyar Intézet igazgatója is. Klasszikus zenei koncert zárta a beszédeket és végül egy kis vendéglátás fogadta a résztvevőket.
Az esemény kapcsán Dr. Berényi János főkonzulhoz és Dr. B. Szabó Dezső igazgatóhoz intéztünk néhány kérdést, ezek és a kapott válaszok olvashatók alább.
Dr. Berényi János főkonzulhoz intézett kérdéseink és a válaszok:
Miért volt szükséges összevonni a Stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központot a Stuttgarti Magyar Főkonzulátussal?
A Stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ egyidejűleg jött létre a Stuttgarti Magyar Főkonzulátussal 1990-ben. A két intézet mindig is szoros kapcsolatban állt egymással és munkálkodtak, szem előtt tartva és fontos célkitűzésnek tekintve a magyar, német, illetve más nemzetiségűek megszólítását. Az akkori kormány működése alatt gazdasági okokból sok konzulátus és követség zárta be kapuit, így Stuttgart is diplomáciai jogosultság nélkül maradt. A most hatalmon lévő kormány igyekezett megoldást találni ezekre a problémákra, így 2015-ben jómagam mandátumba lépésekor azt a feladatot kaptam, hogy ezen intézményeket újra megnyissam. A volt helyszínt a német kormány időközben kiadta más intézmény számára, így két külön álló épületben sikerült otthont teremtenünk az intézményeknek, mely 2015 végére sikerült is. A minőségi működés kívánalmának a Haussmannstrassén található épület nem felelt meg, és nem tudta méltóképpen képviselni a magyar kultúra gazdag és megismételhetetlen szépségét. Így az új otthont adó épület, amely immár megegyezik a főkonzulátus épületével, modern körülményeket képes biztosítani, több vendéget képes befogadni és színesebb előadói eszközöket tud nyújtani a meghívott, megrendezett produkciók számára. Így az újraegyesítés lett a cél és helyreállítottuk mindazt, ami mindig is volt.
Az új otthon milyen feltételeket biztosít az itt tevékenykedők és idelátogatok számára?
A főkonzulátus első szintjén megüresedett egy 700 négyzetméter területet magába foglaló helyiség. Két bejárata van az épületnek, a főbejárat irányából négy ablak a Magyar Kulturális Intézeté lesz, valamint modern technikai eszközök, kellemes munkahelyi körülmények és megfelelő szaniter helységek várják az itt dolgozókat és ide látogatókat. Hozzáfűzném, hogy a konzulátus is növekszik még négy ablakkal, mivel az eddigi három ablak nem győzte kiszolgálni az itteni magyar közösségeket. Így mondhatni kormányablakként működünk, színvonalas a konzulátus, valamint a kulturális szolgáltatást nyújtó részleg is, munkatársaink előzékenyek és kiváló munkaerők.
Milyennek látja a Stuttgartban és környékén élő magyarok közösségeit, szervezeteit és egyesületeit?
Feladatunk elsősorban a magyar közösségeket, valamint a német ajkú állampolgárokat megszólítani, programot biztosítani és az utóbbiak számára népszerűvé és ismertté tenni a magyar kultúra sokszínűségét, elismertségét és gazdagságát. Minket az anyaországban ezen tevékenységek után értékelnek. A Kulturális Intézmény és a Konzulátus megalakulását követően a magyar közösségben kialakult egy erős mag, ők mostanra állandó vendégeink, a német közösségünk egyre gyarapszik és körükben programjaink egyre népszerűbbek. Most, hogy a belváros szívében újra egyesülhettünk, remek marketing lehetőségek nyíltak meg a reklám stratégiát illetően. Kivetítők segítenek propagálni eseményeinket, melyek nagy többsége ingyenes a látogatók számára. Biztosíthatok mindenkit, hogy az eddigi együttműködésünk bármely egyesülettel, szervezettel tovább fog folytatódni, ezek mindig is gyümölcsérlelő tevékenységek voltak, ezzel is segítve az itteni közösségek identitási megerősítését.
A Stuttgart környékén élő közösségeket két csoportba osztanám, melyek egyesítő, de egyben vízválasztó szerepet is játszanak az emberek életében. A protestáns gyülekezet, valamint a katolikus egyház köré tömörülnek az emberek. Rengeteg ökumenikus istentisztelet gyűjti össze és terelgeti egy közös útra az itt élőket, óriási sikereket elérve. A közösségi morált erősíti az Erasmus program által érkezett diákok nyíltsága és fiataljainak ereje, a Csöbörcsök Tánccsoport autentikus hagyományőrző önismerete és útmutatója, a cserkészet toborzása és egységre való nevelése, az Erdélyi Világszövetség kulturális eseményei, találkozói, melyek újabb lehetőséget nyújtanak az örömteli találkozásokra. A BUOD szervezet Németország területén kapcsolatot tart fent az emberek és az egyesületek között, s így a közös munka akadálymentesen tud létre jönni. A Stuttgarti Magyar Konzuli Iskola befektetett energiája, munkája eredménye, hogy az itt elő magyar gyerekek nagyszerű tanításban részesülnek. De sorolhatnék még számos lehetőséget, ami hozzájárul ehhez a nagyszerű összmunkához. Egységben az erő.
Mit gondol arról a lehetőségről, hogy a Körösi Csoma Sándor Program által idén öt ösztöndíjas lát el Stuttgart és annak vonzáskörében szolgálatot?
Először is szeretném megköszönni a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, Potápi Árpád János államtitkár úrnak és Dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos úrnak az aktív együttműködést és segítséget. A Körösi Csoma Sándor Program egy nagyszerű lehetőség és segítség az itteni szervezetek és közösségek számára. A KCSP-s ösztöndíjasok nagyszerű szaktudással, hozzáállással és kezdeményező készséggel látják el nap mint nap a rájuk háruló feladatokat, ezzel is előretolva magyarságunk közös szekerét.
Külön kiemelném a fentebb említett segítségek nagyszerű eredményét, melyet leginkább a Konzuli Iskola példája tükröz leginkább. Az államtitkárság segítségével sikerült kiépítenünk egy olyan iskolai hálózatot, mely mostanra több mint 300 gyereket karol fel, 40 képesített és kiváló tanárt tud felmutatni az intézmény keretein belül. Eberling Tímea vezetésével kiválóan működik az iskolai rendszer és ennél is kiválóbb eredményeket tudnak felmutatni a nagyvilág számára.
Hozzájárultam és jelentősen javítottam a helyzeten, hogy egy sikeres megegyezést követően az itteni Kultuszminisztérium, miképpen az anyaországi is, anyagilag is támogassa az iskolai rendszerünket. Kiváló az együttműködés mindkét részről. A németországi iskolák számára elrendelték, hogy ahol jelentkeznek magyar oktatásra tanulók, vagy óvodások, szombatonként tantermet biztosítsanak számukra. A támogatások során füzeteket, taneszközöket, modern kivetítőket, magyar könyveket és kiváló tanárokat tudunk kifizetni.
Hiszem, hogy a közös munka és az okosan befektetett anyagiak számos jótékony hatással lesznek közösségeink számára.
Dr. B. Szabó Dezső intézetigazgatóhoz intézett kérdéseink és a válaszok:
Elégedett-e a magyar főkonzulátus által rendelkezésükre bocsájtott helyiségekkel?
Az intézet új működési helyszínre költözéséről szóló döntés a Külgazdasági és Külügyminisztériumban született Budapesten, amelyet természetesen tudomásul vettünk. A régi és az új épületet nem lehet egy az egyben egymással összevetni. A régi intézet egy patinás, műemlékvédelem alatt álló villaépületben volt elhelyezve, közel kétszer akkora területű volt, mint a jelenlegi. Ugyanakkor azonban az évek során erősen elhasználódott, lelakottá vált. A jelenlegi épület vadonatúj, itt nyilván jó ideig nem lesz szükséges a felújítás. Amennyiben reális opció lehetett volna a korábbi épület méltó felújítása (vagy akár végleges megvásárlása), az vélhetően jóval kevesebb költséget jelentett volna, mint a jelenlegi kialakítás költségei, ebben az esetben mi a maradás mellett érveltünk volna (pontosabban érveltünk is, ameddig nyilvánvalóvá nem vált, hogy más irányú döntés született a központban). A jelenlegi intézet korszerű, de még számos apróság hiányzik ahhoz, hogy késznek lehessen nyilvánítani. Elégedett csak akkor lehetek, ha az új helyszínt sikerül megismertetni, megkedveltetni a közönséggel . Erre bizonyosan rá fog menni az idei év, kis visszaeséssel számolok idén, remélhetőleg a jövő évben már újra visszajutunk oda, ahonnan már tovább lehet lépni. Most a megtartás és a megismertetés a fő célunk.
Milyen előnyei/hátrányai vannak az új otthonuknak?
Előnyök:
- Városközponti fekvés
- Ezzel új látogatórétegek bevonzásának lehetősége
- Jobb közlekedési lehetőségek
- Megfelelő parkolási lehetőség
- Modern technikai környezet
Hátrányok:
- Kialakítása miatt kevesebb funkció ellátására képes (egy multifunkcionális nagyteremben kell minden rendezvényt, ill. aktivitás-típust megoldani).
- A fentiek miatt sajnos megszűnt a délutáni magyar óvoda lehetősége.
- Megszűnt a magyar mint idegen nyelv, ill. a német mint idegen nyelv oktatása.
- Megszűnt a közel 6000 kötetet számláló könyvtár.
A különböző rendezvénytípusok egymás után következése komoly logisztikai kihívást jelent. Például ha kiállítást rendezünk, minden széket + a pódiumot ki kell vinni a teremből, ha viszont két nap múlva egy koncertet, akkor újra át kell rendezni mindent, a koncert után pedig vissza az egészet, hiszen egy kiállítás jellemzően 1-2 hónapig tart nyitva stb… Mi történik, ha például a következő intézetvezető egy sudár 48 kg-os hölgy lesz, akitől nem várható, hogy 100 kg-os dobogóelemeket emelgessen hetente?
Az új helyszínen nem állnak rendelkezésre vendégszobák, mint az volt a régi intézetben. Vannak ugyan vendéglakások a városban, amelyek jelenleg rendelkezésre állnak a rendezvényvendégek, résztvevők számára, ám ez korántsem biztos megoldás. Most igen, viszont sokéves államigazgatási tapasztalatom azt mondatja velem, hogy bármikor bekövetkezhet egy olyan költségvetési helyzet, amikor megtakarítási kötelezettséget vetnek ki a képviseletekre. Ilyenkor az első tétel lesz az, amit könnyen le lehet választani (nem terhelt, nem jelent működési törést stb.), de azt is előírhatják, hogy ezeket szüntessük meg, s ezekben a szobákban kiküldött munkatársat kell elhelyezni. Ettől kezdve megszűnik egy nagyon fontos támasza az intézet szakmai munkájának, a jelenlegi rendezvényszám felét sem tudjuk majd megcsinálni a meglehetősen szerény szakmai programkeretből. Erre a veszélyre számtalanszor felhívtuk a figyelmet.
Értelemszerűen az új helyszínnek nincs és nem is lehet még meg az a “sármja”, személyisége, ami a korábbi 30 éves helyszínnek megvolt, ennek a kötődésnek a kialakulása hosszabb időt vesz igénybe.
Milyen programkínálattal várja az intézet idén az érdeklődőket?
Amint azt már a látogatók megszokhatták az elmúlt években, arra törekszünk, hogy sokszínű, több műfajt érintő programokat kínáljunk. Nem az a cél, hogy a látogató minden rendezvényre azt mondja, ez tetszett, hanem az, hogy mindenki találjon kedvének, érdeklődésének megfelelő rendezvényt. A legfontosabb szűrőnk a minőség. Valamint az, hogy a mai magyar kultúrát, annak hagyományos és progresszív elemeit igyekezzünk bemutatni, amikor csak lehet a fiatal, még nem annyira ismert művészek helyzetbe hozásával és amikor csak tudjuk, partneri együttműködéseken keresztül.
Alapvetően a mindenkori intézetvezető szemlélete és koncepciója határozza meg egy külföldi kulturális Intézet tevékenységének súlypontiságát. Számomra a kultúra olyan értékrendszer, amely statikus, állandó és mobilis, változó elemekből áll. Intézetvezetőként arra törekszem, hogy ezek harmonikus arányban jelenjenek meg, méghozzá úgy, hogy mutassuk meg hagyományosan elismert kulturális értékeinket, s egyúttal adjunk teret azoknak a kreatív, új elemeknek is, amelyek képesek arra, hogy továbbvigyék, újraértelmezzék kultúrának nevezett értékrendszerünket s egyszersmind alkalmasak arra, hogy hazánk jó hírét vigyék a világba. Itt csatlakoznak be adott esetben egy ország általános törekvései, érdekei is. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a nemzetközi kapcsolatok szereplői úgy tekintenek a kultúra dimenziójára, mint az értékegyeztetés és a konfliktusmegelőzés, az együttműködés egyik legfontosabb terepére. A kultúra ma már minden társadalmi és gazdasági szegmensben jelen levő véleményformáló erőként jelenik meg. A globalizálódó világban a földrajzi távolságok drasztikusan lecsökkentek, míg a tömegkommunikáció forradalma felgyorsította az információáramlást. Mindennek következményeként a nemzetek közötti egymásrautaltság soha nem látott mértékűvé vált. Ebben a kölcsönös függőségben pedig az interkulturális kapcsolatok meghatározó tényezővé léptek elő, amelyeket csak rendszeres párbeszéddel lehetséges fejleszteni.
Meggyőződésem szerint a kultúra lehet nemzeti és nemzetközi egyaránt. Nemzeti, hiszen minden nemzetnek van egyéni, sajátos kultúrája, saját nyelve, nemzeti identitása. Ugyanakkor a kultúra szükségszerűen nemzetközi is, néhány kivételtől eltekintve változatos történelmi hatásoknak, tehát nem elszigetelten fejlődik, nincs „tiszta kultúra”, a kulturális kölcsönhatások eredményeképpen viszont a „kultúrák találkozásáról” beszélhetünk. Az információáramlás és így a kultúra terjedése nem áll meg az országhatároknál, a vegytiszta nemzeti kultúránál.
Hány éve működik az Intézet?
Idén pontosan 30 éve nyílt meg a Stuttgarti Kulturális Intézet, jómagam a 8. intézetvezető vagyok.
Az itteni közösségről való véleménye néhány mondatban.
Alapvetően a külföldi magyar kulturális intézetek kulturális diplomáciai tevékenységük során háromfajta magyar jelenléttel találkoznak:
- Kisebbségi sorban élő magyar nemzettársaink a szomszédos országokban
- A klasszikus 20. századi magyar emigráció, illetve diaszpóra elsősorban Nyugat-Európa országaiban
- Az „újkori mobilitás”, s itt is az EU-csatlakozás kínálta lehetőségekkel élő, alapvetően munkavállalási vagy tanulási motivációval külföldre került honfitársaink.
Ebből itt Stuttgartban az utóbbi kettő jelentkezik. Baden-Württemberg mindig is hagyományos cél volt a kivándorló magyarok számára, ezért a magyar diaszpóra több generációja él itt, és az új kivándorlási hullámmal folyamatosan bővül. Az „újkori mobilitás” egyik jellemzője, hogy a kitelepülők többsége nem keresi a magyar intézetet, ezért az empirikus tapasztalatok sokkal kisebb mozgást mutatnak, mint ami a statisztikákból, tanulmányokból kiolvasható. Azok a kitelepülő magyarok, akik továbbra is keresik a magyar kultúrát, s ezért az intézet látókörébe kerülnek, többnyire a képzett rétegekből kerülnek ki, így a képzetlenebb, kultúra iránt nem érdeklődő magyarok helyzetéről, jellemző problémáiról kevés tapasztalatunk van. Ennek ellenére némi rálátásunk van azoknak a honfitársainknak a helyzetére is, akik nem kultúrafogyasztók, és szociális, iskolázottsági szintjük alacsonyabb és ebből fakadó jellemző problémák jelentkeznek: az iskolázatlan, nyelvet nem beszélő kivándorlók munkavállalásának esélye szinte a nullával egyenlő, akik mégis kapnak munkát, azok többnyire feketén dolgoznak, és kiszolgáltatottságuk sok esetben kilátástalan helyzetbe hozza őket.
A helyi magyar diaszpóráról alapvetően elmondható, hogy jól szervezett: csak Stuttgartban és környékén tíznél több kulturális egyesület (különböző intenzitással) ápolja a magyar hagyományokat. Az egyesületek többsége létrehozott egy ernyőszervezetet, a Stuttgarti Magyarok Szövetségét, amely elsősorban kommunikációs és koordinációs platformként működik. Intézetünk időről időre otthont ad a Stuttgarti Magyarok Szövetsége találkozóinak, és időnként az éves programba is felveszünk olyan programokat, amelyek megegyeznek az intézet célkitűzéseivel és minőségi elvárásaival. A Stuttgarti Magyarok Szövetségének nem tagja ugyan, de aktív szerepet játszik az Erdélyi Világszövetség stuttgarti csoportja. Az Erdélyi Világszövetséggel való együttműködés hasonlóképpen zajlik, mint a Stuttgarti Magyarok Szövetségével: bizonyos programok közös szervezésben, az intézet épületében valósulnak meg. Stuttgartban rendkívül aktív a magyar református és katolikus egyház, velük is rendszeres az együttműködés (pl. a nemzeti ünnepek és egyéb közös rendezvények kapcsán), de a katolikus egyházközséggel együttműködésben immár harmadik éve rendszeresen valósulnak meg vallásdiplomáciai művészeti programok is! A Cserkészszövetséggel is van kapcsolatunk, szerveztünk velük közösen szavalóversenyt, ám az ő tevékenységük jellege miatt ritkább a közös programok száma, hiszen inkább a szabadban zajlanak foglalkozásaik. Az Erasmus Akadémiával elsősorban a szervezésükben náluk zajló magyar nyelvű előadások alkalmával szoktunk együttműködni, ezeket segítjük például az előadók elszállásolásával, illetve a rendezvények népszerűsítésével.
Fontos viszont látni, hogy a kulturális intézet alapfeladata a fogadóország polgárainak megszólítása. Az pedig itt német nyelven érhető el, amelyet az itt élő magyarok is beszélnek, a németek viszont ritkán tudnak magyarul. Nekünk pedig a lehető legnagyobb keresztmetszetben kell gondolkodnunk. Ez olykor vitatéma a magyar szervezetekkel, akik nehezen tudnak attól az elképzeléstől elszakadni, hogy mi miért nem magyar nyelven rendezzük programjainkat. Ettől függetlenül vannak magyar nyelven kínált rendezvényeink, ilyenek a nemzeti ünnepek, a Magyar Költészet napja vagy éppen a közösen szervezett műsorok.
Személyes véleményem az, hogy a helyi magyar szervezetek áldozatos munkát végeznek a magyar közösség érdekében, amihez jómagam nagy tisztelettel viszonyulok. De nem ugyanolyan hatásfokon és intenzitással dolgoznak, vannak nagyon aktív csoportok és vannak évi egy-két rendezvény erejéig összejövő csapatok. Ez nem baj, gondot inkább abban látok, hogy „jó magyar szokás szerint“ sokszor egymást kritizálják, keresztbe szerveznek egymás programjaira, azután előjönnek a sértődések. A kulturális intézet részéről én megérkezésemkor világossá tettem, hogy ezekbe mi nem folyunk bele, igazságot tenni közöttük különösen nem kívánunk és nem is tudnánk, nekünk mindenki egyformán kedves, szeretnénk mindenkivel jó kapcsolatokat ápolni.
Dr. Berényi János főkonzulnak és Dr. B. Szabó Dezső intézetigazgatónak köszönöm válaszaikat.
