Ha pár éve valaki azt mondja, hogy előbb Ausztráliában, majd Kanadában fogok néptáncot tanítani, biztosan nem hittem volna el. A sors mégis úgy hozta, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Programnak köszönhetően először Melbourne-ben, most pedig Torontó közelében segíthetem a magyar közösségeket.

A falumban, Székelyvarságon kezdtem el táncolni. Az első próbákra sokszor sírva kellett bevigyenek a szüleim, de később egyre jobban megkedveltem a táncot. Köszönhetően a kiváló oktatóimnak, kis idő múlva egyre jobb és jobb lettem benne. Élvezni kezdem a táncot, de főként azt, hogy közösségben vagyok. Nagyon sok barátság született a különböző táborok, fellépések alatt, sok emberrel lett szorosabb a kapcsolatom a tánc által.

Miután befejeztem a középiskolát, volt pár ötletem, hogy hogyan tovább, de vártam, hogy megszólaljon a belső hangom és döntsön. Kis idő múlva egy ismerősöm jelezte, hogy van egy program, ami által a diaszpórában élő magyaroknak lehet segíteni, így tavaly első ízben Ausztráliában ismerkedtem meg a programmal.

És most ismét belevágok – Kanadában szeretném megmutatni, hogy a néptánc nemcsak hagyomány, hanem igazi közösségi élmény és egy életérzés.