7-8 éves voltam, amikor az életem része lett a cserkészet a pécsi 47. P.C.F. Szent László Király Cserkészcsapat tagjaként. Nagyon hamar megfogott a cserkészet légköre, és a sok kaland, amit együtt élhettünk át. Már akkor nagyon vonzó volt számomra, hogy a cserkészek a jég hátán is megélnek és bármit megoldanak egy kis kreativitással, így igyekeztem, hogy én is ilyenné válhassak. Régóta bennem van a vágy, hogy azt a sok jót, amit kaptam, továbbadhassam a következő generációnak is. Így lettem először őrsvezető, majd a kiscserkészek rajvezetője, és így vettem rész a segédtisztképzésben is. A rajban a nevelés, próbázás és lelkiség volt a fő területem.

Csapatunkban vezettem a lelki munkacsoportot 2 évig, utána pedig a cserkészkerület lelki munkacsoportjának vezetésében vállaltam szerepet.

Sokféle feladatban kipróbálhattam már magam a cserkészetben. Írtam keretmesét, konyhás voltam az őrsvezetőképző táborában, túrákat, portyákat, lelki programokat szerveztem és még sok mást.

Hamar megtapasztalhattam, hogy nem csak továbbadni kell a kapott jót, hanem újítani, és fejlődni is fontos, így törekszem arra, hogy a rám bízott gyerekeket, vezetőket (és közben saját magamat is) úgy neveljem, hogy a bennük rejlő értékeket és lehetőségeket ki tudják bontakoztatni, és a cserkészet értékeit is tovább tudják vinni, és tenni a jót, amikor csak lehet.

Mivel a cserkészetben megszerettem a gyerekekkel való foglalkozást, és a nevelési területet, olyan pályát választottam, amelyben ezek jelen vannak. Ez vezetett el a gyógypedagógus hivatáshoz, ugyanis a hétköznapokban a cserkészet mellett az ELTE-BGGYK gyógypedagógia alapképzésén tanulok szomatopedagógia- látássérültek pedagógiája szakiránypáron. 

Azt hiszem minden ember szeretne nyomot hagyni a világban, és ez velem sincs másképp. Úgy gondolom, hogy azzal tudok igazán maradandót alkotni, ha azt, amit teszek, másokért teszem, és ők is továbbadják az utánuk jövőknek azt, amit kaptak. Hiszem, hogy hatással lehetek azokra, akikkel találkozom, és ők is rám. Ezt jelenti számomra Albert Schweitzer mondása. 

A Külföldi Magyar Cserkészszövetséget ebben a szellemben igyekszem segíteni, és remélem, hogy amellett, hogy rengeteg dolgot tanulhatok majd tőlük, én is tudok nekik valamit adni, és minél hasznosabban és jobban tudok majd segíteni, ahol csak lehet. Izgatottan várom a közös munkát.