A MagyarJátékVár első őszi foglalkozása: közös élmények, játék és az "Égig érő paszuly" magyar népmese feldolgozása
Nagy örömünkre idén a madridi gyerekek közül többen is részt vettek a magyarországi diaszpóra táborban, így elsőként közösen idéztük fel az ott átélt kalandokat. A gyerekek nagy lelkesedéssel nézték vissza a táborról készített kisfilmet is, amelyet én készítettem. A jó hangulatú beszélgetés után többen megígérték, hogy jövő nyáron is mindenképpen el szeretnének menni a táborba.
A múlt tanév egy másik fontos eseményét is felidéztük: a Nemzetstratégiai Kutatóintézet immár 11. alkalommal hirdette meg tavasszal a határokon átívelő rajz- és esszépályázatát, amelynek idei témakörei között szerepelt a magyar zászló és címer, Jókai Mór születésének 200. évfordulója, valamint a híres magyar mentőkutya, Mancs alakja. Egyesületünkből több pályamunka is eljutott Budapestre, és nagy büszkeséggel mondhatjuk, hogy négy tagunk különdíjban részesült. Az okleveleket személyesen hoztam el mikor Budapesten jártam, és most az egyik kislánynak a helyszínen adtam át. Ő és édesanyja is meghatódott a pillanattól, hiszen idén nyáron nem jártak Budapesten.
A foglalkozás második felében a gyerekekkel a közelgő Magyar Népmese Napjára (szeptember 30., Benedek Elek születésnapja) készültünk. Ez az ünnep 2005 óta hívja fel a figyelmet arra, hogy a mese milyen fontos szerepet játszik gyerekek és felnőttek életében, s hogy ezen a napon külön tisztelettel forduljunk a magyar népmesék világa felé.
A közös játék célja az volt, hogy a gyerekek fantáziáját és mesélőkedvét megmozgassuk. Először a Story Cubes nevű játékot próbáltuk ki: a dobókockákon különböző szimbólumok és képek szerepelnek, a gyerekeknek ezek alapján kellett közösen kitalálniuk és tovább szőniük egy történetet. Így mindenki hozzátett egy darabot a meséhez, amely közös alkotássá vált. Ez nemcsak a kreativitást, hanem az együttműködést és a nyelvi kifejezőkészséget is fejleszti.
Ezután egy saját készítésű társasjátékkal játszottunk, amelynek dekorációja szorosan kapcsolódott a közelgő népmese napjához: az „Égig érő paszuly” című meséből ismert hatalmas paszuly leveleit idéztem meg a játéktáblán. A mezőkön egyszerű, de vidám mozgásos feladatok várták a gyerekeket, akiknek annyira megtetszett a játék, hogy egymás után két kört is lejátszottunk.
A jó hangulat után következett maga a mese feldolgozása. A történetet először én meséltem el, majd diavetítő segítségével közösen is. Legnagyobb örömömre a gyerekek versengve jelentkeztek, hogy ki olvashatja fel a képaláírásokat magyarul. Egy kislánynak annyira megtetszett ez a fajta közös mesélés, hogy a foglalkozás végén anyukájával együtt külön is levetítette és felolvasta a mesét.
A feldolgozás során szerepjátékra is sor került: a gyerekek gyorsan elosztották egymás között a szerepeket – lett szegény asszony, sárkányfeleség és a bátor fiú is. Előzetesen készítettem hozzá jelmezeket és kellékeket: paszulyt, sárkányjelmezt és asszonyruhát, amelyeket nagy örömmel használtak. Egy apró részlet azonban hiányzott: elfelejtettem aranytojást tojó tyúkot készíteni. A gyerekek viszont olyan figyelmesek voltak, hogy azonnal észrevették a hiányt – és rögtön közösen találtunk rá kreatív megoldást.
A foglalkozás végén a kertben kis cserepekbe babot ültettünk, kíváncsian várjuk, mekkorára nő majd a következő alkalomig. A többoldalas feladatlapok kitöltésére már nem maradt idő, így azokat házi feladatként kapták meg a gyerekek.
A szezon első foglalkozása így vidám, tartalmas és közösségépítő élmény volt mindannyiunk számára. Már most izgatottan várjuk a következő alkalmat, hogy újabb közös élményekkel gazdagodjunk a MagyarJátékVár falain belül!
