Jermann Jenő
Jermann jól beszélt[1] németül, olaszul és angolul (Magyar, 1938: 88.). Magabiztos nyelvtudása segítette az elhelyezkedésben, így a Magyar Királyság területén kívül tudott elhelyezkedni. A bécsi székhelyű Kupka und Orglmeister építészeti és építőipari cégnél[2] kapott almérnöki munkát, Franz Kupka és Gustav Orglmeister főmérnökök irányítása alatt dolgozott. A cég egyébként az építőipari, nagy volumenű projektek mellett, áruházak[3], több emeletes luxuspaloták és magas építésű lakóépületek[4] kivitelezési és tervezési munkálatait is végezte.
Jermann a cég építészeti projektjeiben dolgozott, melyek közül az egyik legkiemelkedőbb az Olaszországban található, Goriza– Trieste – Opicina (Villa Opicina) vasútvonal kiépítése[5] projekt volt, ahol almérnöki feladatokat látott el. Ezután az olaszországi Vinschgau-völgyében[6] Merano és Malles Ventosta közötti Vinschger Bahn (jelenlegi nevén La Ferrovia in Val-Ventosa) vasútvonalnak lett az almérnöke, ahol az Adige folyó mentén végezte a vonal és a hozzá kapcsolódó négy alagút kivitelezési munkálatait, ami óriási gyakorlati lehetőséget biztosított számára. A kötet[7] azt is megemlíti, hogy a Guardielle-viadukt[8] előtti két alagút megépítésébe is bevonták, amit már a Supanić cég kötelékében végzett. (Magyar, 1938: 88.)
Megfelelő mérnöki gyakorlattal felvértezve Genovába, Olaszországba ment, ahonnan épp Brazíliába indult egy hajó, amire fel is szállt, hiszen a fiatal mérnök világot szeretett volna látni. Jermann az egy hónapos hajóút után, 1905. április 05-én érkezett meg Rio de Janeiroba. (Magyar, 1938: 88.)
A Guanabara-öböl partján elterülő, festői látványt nyújtó, gigantikus bazalthegyekkel keretezett város, akkor még a brazil főváros volt[1]. A város népessége folyamatosan duzzadt, ezért a gyorsabb közlekedés és a betegségek megelőzése érdekében, óriási fejlesztési projektek indultak a város különböző régióiban, mint például a csatornázás, a kikötő bővítése és korszerűsítése és a hegyekkel elzárt városrészek szárazföldi közlekedésének kiépítése, hiszen akkoriban, jó néhány kerületet csak vízi úton lehetett megközelíteni, a rendkívül meredek part menti hegyek miatt. A város földrajzi környezetét, morfológiáját is megváltoztató, gigantikus urbanizációs átalakítások és építkezések zajlottak, ahol hiány volt a megfelelő szaktudással rendelkező mérnökökből.
Bár Jermann több nyelven beszélt magabiztosan (de megérkezésekor a portugál még nem volt ezek között), ennek ellenére építész és építőmérnöki végzettsége, valamint a gyakorlati tapasztalata hozzásegítette ahhoz, hogy elég gyorsan állást találjon Rióban. Az olasz Januzzi e irmão építészcégnél[2] helyezkedett el, ami a Guinle testvérek[3] számára végezte az épületkivitelezési munkálatokat. Eleinte épülettervezési munkákat kapott, mivel nagy gyakorlata volt a magasépítésben és a beton szilárdságának vaselemekkel történő megerősítésében[4].
A Guinle testvérek megrendelésére a belvárosban épített Palace Hotel (1919) tervezési és kivitelezési munkálataiban is részt vett, melyet egyszerre építettek a belvárosi színházzal, a Teatro Phenix-el. A „Guinle Hotel” néven is emlegetett Palace lett Rio de Janeiro első 7 emeletes épülete (Magyar, 1938: 89; Wanderley, 2023). A hotel a nemzetközi hírességek, politikusok szálláshelyeként került a köztudatba, emellett fontos találkozóhelyként működött a brazil elit számára, mely többféle szalonjával a kulturális[1] és egyéb rendezvénynek is helyet biztosított. A legfelső emeleten található 500 férőhelyes ebédlőjével, óriási tetőteraszával, csodás kilátást nyújtott a városra és a Guanabara-öbölre, egészen 1950-es elárverezéséig, melynek a helyére egy 36 emeletes irodaház épült.
Jermann Jenő megismerkedett a híres bakteriológus orvossal, Osvaldo Cruzzal is, aki bevonta az Egészségügyi Minisztérium Osvaldo Cruz Intézet (a Brazil Közegészségügyi Intézet) Fertőtlenítő Részlegének tervezési és kivitelezési munkálataiba, ahol a beton tetőszerkezet vasalását (concreto protendido) is ő tervezte.
De az 1907-es berlini 14. Nemzetközi Higiéniai és Demográfiai Kongresszusra is ő készítette el az intézetet bemutató rajzokat (Magyar, 1938: 88.), ahol a brazil delegáció kiállítása elnyerte a kongresszus legmagasabb kitüntetését, az aranyérmet. Jermann Jenő már önálló vállalkozóként tevékenykedett, építőmérnöki szakértelme és gyakorlata révén számos állami épület, ipari létesítmény és több emeletes épület tervezési, statikai számításait és kivitelezési munkálatait is rá bízták, mint például a Rio de Janeiró-i Kikötő raktárépületein, valamint a Niterói (az öböl szemközti oldalán terül el) városi fogházát körülvevő (2.000 m hosszú és 5 m magas) kerítés tervezési és kivitelezési munkálatai. Továbbá a Közlekedési Minisztérium Palotájának renoválását is rábízták, tudjuk meg Magyar (1938: 89-90) kötetéből, amelynek belső festészeti díszítéséhez Magyarországról hozatott festőművészeket, többek között Szekeres Pált, aki két nagy freskót (afresco) is készített. De számos magánház elkészítésével is megbízták. Vállalkozásaival hamar anyagi függetlenségre tett szert.
Aktív szerepet vállalt a magyar közösség életében, így az Osztrák-Magyar Segélyegylet megalapításában és működtetésében (ez az idején történt), ahol titkársági pozíciót töltött be egészen az első Világháború kezdetéig (Magyar, 1938: 89-90)[1].
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával a magyarok elhagyni kényszerültek a közösen alapított segélyegyletet, majd többszöri kudarcba fulladt kísérlet után (1922, 1923) csak 1924. március 8-án sikerült az önálló magyar szervezet létrehozása, a Magyar Kivándorlási Tanács anyagi támogatásával. Rio de Janeiro-ban Neumann Ernő elnökletével alakult meg a Brazíliai Magyarok Egyesülete, melynek Jermann Jenő 142 kötetes könyvtárat adományozott. Gyakran tartottak társadalmi összejöveteleket, műkedvelő színi előadásokat és különféle sport rendezvényeket is. (Magyar, 1938: 24.)
Jermann Jenő építészmérnök és vállalkozó 1926-tól egy ideig tiszteletbeli konzuli pozíciót is ellátott, valamint 1928-ban létrehozta a Brazil-Magyar Kereskedelmi Társaságot is a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fellendítése érdekében. (Magyar, 1938: 90.)
De ő volt az első olyan vállalkozó Rioban, aki saját kockázatára telkeket is parcellázott a Cosme Velho városrészben. (Magyar, 1938: 90.)
Jermann Jenő 1933-ban magnézium tartalmú forrásra bukkant a Cosme Velho kerületben fekvő telkén, melynek vizét palackozni és forgalmazni is elkezdte.
Fia, Arthur Eugenio Jermann követte az apai tradíciót és építőmérnöknek tanult. Majd a Pápai Katolikus Egyetem tanára lett. Statikai szakemberként a kor legmodernebb építészeti irányzatának, a brutalista építészetnek az egyik kiemelkedő szakembere lett. Számos középület építésénél dolgozott a szakembergárdában, többek között a Guanabara-i Lóversenypálya (ma a Portugál Atlétikai Klub)[1], lelátójának három liliom alakot formázó vasbeton tetőszerkezetének (1961)[2] és a riói Modern Művészetek Palotájának (MAM) tartópilléréinek szerkezeti számításait végezte. A professzort 2006. november 16-án a Fluminense Szövetségi Egyetem (UFF)[1] Építőmérnöki Tanszéke (TEC) „A TEC mestereinek mestere” címmel tüntette ki, aki ezzel az Építőmérnöki Tanszék ikonikus alakjai közé került. (UFF hírarchívum, 2006)
Jermann Jenő unokája Roberto Possolo Jermann szintén építészmérnök lett és az Építészmérnöki és Urbanisztikai Iskola professzoraként dolgozik a Fluminense Szövetségi Egyetemen (UFF).
Források:
Magyar, Lajos (1938) Brazíliai magyarok. Vázlatok a brazíliai magyar élet kialakulásáról a Magyarok II. Világkongresszusára. São Paulo: Brazíliai Magyarság Első Országos Értekezlete.
Magalhães, Luiz Ernesto (2024) Do palacete do Parque Lage ao obelisco da Rio Branco, exposição mostra as marcas de arquitetos italianos na cidade do Rio. Mostra de fotos no Centro revela presença de arquitetos italianos em marcos da cidade. Globo News, 09/03. Forrás: https://oglobo.globo.com/rio/noticia/2024/03/09/do-palacete-do-parque-lage-ao-obelisco-da-rio-branco-exposicao-mostra-as-marcas-de-arquitetos-italianos-na-cidade-do-rio.ghtml
Muñoz, Pedro Felipe N. de (2020) From Dresden to the world: images of the German Hygiene Museum’s relations with Latin America, 1911-1933. História, Ciências, Saúde – Manguinhos, 29(1) Jan.-Mar. Rio de Janeiro. DOI: http://dx.doi.org/10.1590/S0104-59702022000100011
Wanderley, Andrea C.T. (2023) Januzzi & Irmão. Série “O Rio de Janeiro desaparecido” XXIV e série “Hotéis do Brasil” VI – O luxuoso Palace Hotel, na Avenida Rio Branco, uma referência da vanguarda artística no Rio de Janeiro. Brasiliana Fotográfica. 4 de julho. Forrás: https://brasilianafotografica.bn.gov.br/?tag=januzzi-irmao
Wanderley, Andrea C.T. (2023) Série “O Rio de Janeiro desaparecido” XXIV e série “Hotéis do Brasil” VI – O luxuoso Palace Hotel, na Avenida Rio Branco, uma referência da vanguarda artística no Rio de Janeiro. https://brasilianafotografica.bn.gov.br/?p=32291
Kupka & Orglmeister. Austrian architecture and construction firm. Forrás: https://www.wikiwand.com/en/articles/Kupka_&_Orglmeister
A Refuncionalização de objetos patrimoniais em operações de waterfronts: o caso dos armazéns do Porto do Rio de Janeiro. PORTUS Online. Forrás: https://portusonline.org/a-refuncionalizacao-de-objetos-patrimoniais-em-operacoes-de-waterfronts-o-caso-dos-armazens-do-porto-do-rio-de-janeiro/
Fotók:
1.kép: Jermann Jenő, Forrás: Magyar, Lajos (1938) Brazíliai magyarok. Vázlatok a brazíliai magyar élet kialakulásáról a Magyarok II. Világkongresszusára. São Paulo: Brazíliai Magyarság Első Országos Értekezlete. p. 88.
2-3. kép: Jermann Jenő és családja, Forrás: Leonardo Jemann családi fotóarchívuma
4. kép: Palace Hotel, Rio de Janeiro, Forrás: https://brasilianafotografica.bn.gov.br/brasiliana/handle/20.500.12156.1/9261
5. kép: A Brazil Osvaldo Cruz Egészségügyi Intézet kiállítása a XIV. Nemzetközi Higiéniai és Demográfiai Kongresszuson Berlinben, 1907, Forrás:
[1] Az UFF Niterói városában, Rio de Janeiró-tól 20 km-re található, a Guanabara öböl Rióval szemközti oldalán, Rio de Janeiro államában, Brazíliában.
[1] a Rio de Janeiró-i Nemzetközi Repülőétér közelében található, Ilha do Governador.
[2] Tombamento do Clube Portuguesa. In: Relatório de Atividades 2018-2020. IRPH. Instituto Rio Patrimônio da Humanidade. Rio Prefeitura. Rio de Janeiro: 2022. p. 20. Forrás: https://irph.prefeitura.rio/wp-content/uploads/sites/65/2022/11/RELATORIODEGESTAO2020.pdf
[1] Magyar, Lajos (1938) Brazíliai magyarok. Vázlatok a brazíliai magyar élet kialakulásáról a Magyarok II. Világkongresszusára. São Paulo: Brazíliai Magyarság Első Országos Értekezlete.
[1] Például a Brazil Művészek Szövetségének (AAB) rendszeres kiállításait is itt tartották.
[1] A fővárost csak 1960. áprilisában helyezték át az akkor elkészült Brazíliavárosba, mely az ország közepén, a Distrito Federal államban fekszik.
[2] Magalhães cikkéből azt is megtudhatjuk, hogy a Brazil császárság utolsó éveitől a XX. század első évtizedei közötti időszakban a Januzzi testvérek kivitelező cége számított a legnagyobbnak Rioban.
[3] A francia származású Guinle testvérek birtokolták a kanadai tőkét is bevont São Paulo Tramway, Light and Power Company-t (alapítva: 1899), amely vízerőműveket létesített szerte az országban és 1904-től Rio de Janeiro államban is megkezdték tevékenységüket. Az ő nevük köthető az 1905-1907 között megvalósult városi villamosításához, és a villamoshálózat kiépítéséhez, valamint a modern városi tömegközlekedés beindításához Rióban.
[4] A Brazíliában a „concreto protendido” néven ismert technológia volt a vasbeton létrejöttét megelőző eljárás, melyet már az európai kontinens első metróépítésénél, a budapesti földalatti vasútnál (1894-1896) is alkalmaztak.
[1] akkoriban az alap és középfokú iskolában a magyar mellett latint és németet is tanultak a diákok, a műszaki egyetemen pedig egyéb nyelvet például angolt, olaszt, franciát is választhattak még pluszban a leendő mérnökhallgatók
[2] alapítva 1889-ben.
[3] „A Nagy Gyár” (Zur großen Fabrik, Mariahilfer Straße 18. Vienna)
[4] Emellett 1895 és 1896 között a Van-Swieten-Hof épületet is ők építettek Julius Deininger tervei alapján, aki a neves osztrák építészpáros, Fellner & Helmer terveit használta alapul a Rotenturmstraße 19. szám alatti kilenc emeletes épület megtervezéséhez.
[5] A balesetek és a közúti forgalom korlátozásának elkerülése végett rengeteg helyen felüljárót építettek ki a vonat útjának biztosítására, vagy pedig alagutakon vezették keresztül.
[6] Bolzano autonóm tartomány
[7] Az idősebb Boglár Lajos által írt kötet anyagai egyébként részletekben jelentek meg a Dél-amerikai Magyar Hírlapban, melyet Magyar Lajos álnéven publikált, később ezeknek az anyagoknak összegyűjtött verzióját adta ki a Brazíliai Magyarság Első Országos Értekezlete São Pauloban, 1938-ban.
[8] Sajnos erről az olasz viaduktról semmilyen adatot nem találtam.
