Rendhagyó esemény augusztus 20-án
A szervezés hetek óta zajlott: önkénteseink már napokkal korábban összeállították a menüt, gondoskodtak az alapanyagokról, és előkészítették a helyszínt, hogy mindenki jól érezze magát, kicsik és nagyok is megtalálják a kedvükre való programokat. A résztvevők is aktívan hozzájárultak az ünnep sikeréhez: sokan saját készítésű süteménnyel, rágcsálnivalókkal érkeztek.
Az asztalok hamar megteltek a házi finomságokkal, de természetesen a közös konyha sem maradt üresen: illatos csülkös bableves rotyogott a fazékban, a kenyérlángos frissen sült ki, a lecsós máj pedig gyorsan elfogyott. Az édesszájúak sem csalódtak, hiszen a gesztenyepüré rövid idő alatt az asztalok egyik legnépszerűbb fogásává vált.
Az ünnep hivatalos része sem maradt el: rövid közös ima után a frissen szentelt kenyeret ünnepélyesen felvágtuk, és mindenki kapott belőle egy szeletet. Ez a pillanat egyszerű volt, mégis megható, hiszen jól kifejezte mindazt, amiért ezen a napon összegyűltünk: az összetartozást és a közös hagyományok megbecsülését.
Nem túlzok azzal, hogy személyesen engem többször is kirázott a hideg, hisz fizikálisan olyan messze vagyunk az anyaországtól, de lélekben ott vagyunk és mindig is oda fogunk tartozni.
A gyerekekre is gondoltunk, hiszen egy ilyen program akkor lesz igazán sikeres, ha a legkisebbek is jól érzik magukat. A Nebuló Magyar Iskola segítségével változatos programokkal készültünk számukra: színes papírokból, gyöngyökből és csillogó díszekből koronákat készíthettek, volt lehetőség rajzolásra és festésre is. Ezen kívül voltak célbadobós ügyességi játékok és a bátrabbak kipróbálhatták gólyalábakat is.
A program délután karaoke-val folytatódott, amely sokakat megmosolyogtatott. Voltak bátrabbak, akik rögtön a mikrofonhoz siettek, és akadtak olyanok is, akik először csak hallgatták a többieket, majd végül mégis dalra fakadtak. Az éneklés jó hangulatot teremtett, sokan együtt dúdolták a slágereket, és még azok is jól szórakoztak, akik nem vettek részt aktívan a műsorban.
Bár az időjárás nem volt a legkedvezőbb – a szeles vihar miatt talán néhányan otthon maradtak – de a jelenlévők számára ez cseppet sem rontotta el a délutánt. A közösség ereje és a jókedv ellensúlyozta a hűvösebb időt, és a program végén sokan jelezték, hogy szívesen látnának hasonló rendezvényeket a jövőben is.
Ez az augusztus 20-i megemlékezés más volt, mint a korábbiak: nem a hivatalos beszédekről, hanem a személyes találkozásokról, az együtt töltött időről és a közös élményekről szólt. Úgy tűnik, a rendhagyó forma elnyerte a résztvevők tetszését, és talán ezzel egy új hagyomány is elindulhat a közösség életében.
