Évadzáró ünnep a néptánc nyelvén
A Woodside Priory Iskola színházterme adott otthont annak a rendhagyó évadzáró ünnepségnek, amely egyszerre volt visszatekintés, tisztelgés az elődök előtt, és ünnep a jelennek. Az Eszterlánc és Mazsola közös gálaműsora az elmúlt évtizedek magyar néptánckincsének archív felvételeitől indulva rajzolta fel az utat a mai csoportokig, felemelő pillanatokat tartogatva a nézők számára.
A műsor összeállítását és betanítását én és Bolgovics Gergő, mint a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai végeztük. Mint két fiatal néptáncos, az elmúlt hónapokban együtt dolgoztunk a koreográfiákon, felkészítettük a táncosokat, és a teljes este dramaturgiai ívét is közösen álmodtuk meg.
A műsor koncepciója az volt, hogy megmutassa: a magyar néptánc nemcsak örökség, hanem élő nyelv, amit ma is beszélünk és tanítunk tovább, bárhol is éljünk a világon. Ez az este a hároméves közös munka betetőzése volt, szakmailag és közösségileg is egy csúcspont, amely méltón tükrözi az együttes kitartását és elhivatottságát.
Az előadás után a gyermekek táncháza következett, majd este a felnőtteké lett a tér. A Gyanta Banda húzta a talpalávalót, és senki sem maradt sokáig a széken ülve. A zenészek gondoskodtak arról, hogy a tánc ne csak tanítás, hanem valódi élmény legyen – közös ritmus, közös öröm.
Az est során tombola, kézműves vásár, finom falatok és sok-sok találkozás is helyet kapott. A közösség minden tagja – legyen régóta itt élő vagy friss csatlakozó – otthon érezhette magát. A klasszikus magyar sütemények, palacsinta, hókifli, kókuszkocka és zserbó csak tovább mélyítették ezt az érzést.
Az Eszterlánc 1977 óta dolgozik azon, hogy ez a fajta otthonosság megmaradjon, újra és újra megszülethessen, megújulhasson. Nemcsak a színpadon, hanem a mindennapokban is. A Mazsola csoport pedig gondoskodik róla, hogy mindez folytatódjon és a magyar közösség fennmaradjon San Franciscoban hosszú évekig, évtizedekig, hiszen ma már tudjuk, nincs magyar közösség élő hagyományok nélkül.
