Interjú Koncz Andrással, a tanintézmény vezetőjével
– Mi van e két szerepkör mögött? Milyen tennivalókkal járnak együtt?
– Tulajdonképpen az a feladatom, hogy segítsek az itteni közösségnek a különféle események, tevékenységek szervezésében – lassan hat éve, a Svájcba való érkezésünk óta foglalkozom ezzel, azelőtt Amerikában, pontosabban Bostonban éltünk tizenegy évet, és ott is aktív szerepet vállaltam a magyar közösségben, tehát azt a hagyományt itt, Bernben folytatom tovább.
– Hogyan lehet igazán jól elvégezni a tisztségekkel járó feladatokat?
– Akkor működik valóban hatékonyan, ha egy kemény, jó csapat áll a háttérben, mivel így elosztjuk a munkát egymás között. Mindenkinek megvan a jól behatárolt szerepe: mindkét szervezetben van pénztárosunk, titkárunk, jogi tanácsadónk, ők pedig jelentős részt vállalnak a tevékenységből. Az iskolában például a legfontosabb, hogy legyen egy erős, lelkes tanári kar, míg a cserkészcsapatban olyan cserkészvezetőkre van szükség, akik odaadással végzik a munkát. A siker titka tehát a feladatok összehangolásában, illetve egy erős csapat összeállításában rejlik.
– Mindezek mellett egy jó vezetőre is szükség van…
– Valóban. Szeretek ezzel foglalkozni, a munkaköröm is hasonló, de van valami, ami ennél is fontosabb, mégpedig az, hogy valójában miért áldozzuk fel a szabadidőnk egy részét, a hétvégéket. Néhányan úgy szoktak fogalmazni, hogy lopjuk a családtól az időt, pozitív értelemben: elsősorban azért, mert fontosnak tartjuk megőrizni – amennyire lehet – a nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat a diaszpórában élő magyar közösségben, és ezt persze szinte kivétel nélkül, önkéntesen csinálja mindenki.
– Az iskolában például nyílt nap volt május 24-én. Mi volt ennek a mozgatórugója?
– Bár a mai világban jó néhány dolog átkerült az online térbe, és rengeteg információ elérhető – sőt nekünk is van egy honlapunk, Facebook oldalunk –, mindez nem elegendő ahhoz, hogy például az új gyerekek, új szülők tényleg megtapasztalják, mit is jelent a magyar iskola és óvoda. Az elmúlt években, illetve idén is azért szerveztük meg a nyílt napot, hogy az érdeklődők részt vegyenek egy megszokott tanítási napon, órán, utána pedig eldöntsék, szeretnék-e a gyereküket beíratni hozzánk, az iskolába, illetve az óvodába.
– Korábban szó esett a tanári karról. Kik tartoznak ide?
– Az óvodában két csoportunk van (Ebihalak): a kiscsoportot Pári-Baltai Erika, a nagycsoportot pedig Majzik Dorina vezeti. Az iskolában az első osztályosokat (Kiscsibék) Szalagyi Katalin, a második osztályosokat (Mókuskák) Pataki Mónika, a harmadik osztályt Eberhard-Boda Szilvia (Kutyusok), míg a negyedik-ötödik osztályt (Papagájok és Sasok) – ez egy összevont osztály – Peller Nóra tanítja.
– Tudomásom szerint a hétvégi magyar iskola és óvoda teljesen más, mint az, amit mi megszokhattunk. Mit lehet szombatonként, abba a néhány órába belesűríteni?
– Ez a kérdés mindig komoly kihívást jelent minden hétvégi magyar iskola és óvoda számára; Svájcban egyébként Zürichben, Bázelben és Genfben működnek hasonló módon az ilyen jellegű tanintézmények, illetve világszinten még számos helyen. Most már van egy tíz–tizenöt, talán húszéves gyakorlat azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a lehető leghatékonyabban kihasználni ezt a korlátozott időkeretet, a tapasztalatainkat pedig egy nagy világközösségként próbáljuk megosztani az iskolák között. Igazából mi tízszer találkozunk egy félévben, egy tanítási alkalom három óra, tehát ez édeskevés ahhoz, hogy egy nagyon nagy terjedelmű tananyagot átadjunk. Viszont van néhány alapdolog, amire összpontosítunk: elsősorban hangsúlyt fektetünk a magyar ABC-re, a helyesírásra, nyelvtanra, arra alapozva, hogy a gyerekek hasonló osztályba járnak a svájci iskolában, ahol már megtanulnak írni-olvasni. Tehát ezt igyekszünk kiegészíteni, kizárólag a magyar nyelvre fókuszálva.
– Egy picit kitérnék a cserkészetre is. Kirándulás lesz május 25-én…
– Ennek a kirándulásnak közel húszéves hagyománya van a cserkészcsapatnál. Anyák napi kirándulásként indult, tehát – amennyire lehetett – anyák napja környékén próbáltuk megszervezni. Az elmúlt években egy kicsit változott a helyzet, ugyanis anyák napja után, illetve júniusban kellemesebb az idő… idén a május 25-i dátum mellett döntöttünk. Ez egy kötetlen, kellemes hangulatú, grillezéssel egybekötött családi nap, amikor elmegyünk egy új helyre, általában minden évben próbálunk más úti célt választani. A programban van egy nem túl kimerítő túra is, úgyhogy nagyjából mindenki képes teljesíteni a távot, és gyakorlatilag szinte egy teljes napot eltöltünk együtt. Többnyire olyan helyeket választunk, ahol van játszótér, így a gyerekek, cserkészek tudnak játszani, különféle foglalkozásokat gyakorolni. Lényegében ez a kirándulás összekovácsolja a közösséget, a résztvevők jobban megismerik egymást, ugyanis a cserkészfoglalkozások alatt erre nem igazán van lehetőség.
– Milyen programok lesznek még a következő egy-két hónapban, a nyári szünet előtt?
– Az iskolának közeledik az évzárója, most kivételesen egy picit korábban lesz, június 15-én; egy grillezéssel egybekötött családi napra készülünk, valahol a természetben. A cserkészcsapatra júniusban, a pünkösdi hétvégén vár a pünkösdi tábor, ami rendkívül fontos eseménynek számít. Valójában a táborokban tanulnak nagyon sokat a cserkészek, emellett olyan élményekben van részük, amelyeket egy cserkészfoglalkozás nem tud megadni számukra. Tehát az elkövetkező időszakban, a tanévzárásig ez lesz a két legfontosabb tevékenységünk.
Időközben lejárt az anyák napi kirándulás, jó hangulatban telt, sőt az időjárás is kedvezett a résztvevőknek. Közeledik a svájci körzet nagycserkészeinek pünkösdi tábora, amely június 6. és 9. között zajlik majd a Berntől közel 25 kilométerre fekvő Grenchenben. A berniek mellett a zürichi, a genfi és a bázeli cserkészek is ott lesznek.
Fényképezett: F. M.
