Avagy ahány hely annyi „anyanap”?
Az anyák napja mind az ősi hagyományokban, mind a modern kori megemlékezésekben mély gyökerekkel rendelkezik.
Az ókori görögök Rhea, a rómaiak pedig Kübele istennőt ünnepelték a tavaszi fesztiválokon, míg a korai keresztények a nagyböjt negyedik vasárnapján tartották az Anyák vasárnapját Szűz Mária tiszteletére, de egyes források szerint ennek semmi köze sem volt az anya naphoz, hanem ezen a vasárnapon mindenki visszatért az „anya” templomba, vagyis oda, ahol megkeresztelték.
Egyesült Államokban a modern anyák napját Anna Jarvis kezdeményezésének köszönhetően vezették be hivatalosan is 1914-ben Woodrow Wilson elnök működése alatt, május második vasárnapját nyilvánította anyák napjává. Görögországban az állami és az ortodox vallási ünnep miatt kétszer, míg Bolíviában május 27-én, Argentínában október harmadik vasárnapján, a hinduk pedig az április-májusi újholdkor, Oroszországban, Albániában és még számos más országban március 8-án ünneplik az édesanyákat. Az iszlám vallás szerint pedig „a mennyország az anya lába alatt van” (The Book of Jihad. Dar Al Qalam – Damascus. p. 808).
Ausztráliában már 1910-ben az istentiszteleteken elindult az édesanyák ünneplése, majd Janet Heyden 1924-ben Sydney-ben indított egy kampányt, hogy ajándékokat gyűjtsön az elfeledett idős anyák számára a Newington Állami Kórházban. Mivel május Ausztráliában már ősz, ezért az egyik legszebb őszi virág, a fehér krizantém az édesanyák tradicionális virága.
Mi a Magyar Házban a magyar hagyományokat követtük, és pantomim előadással, nagymamáknak és édesanyáknak címzett képeslapokkal, egy-egy szál rózsával és sok szeretettel ünnepeltünk, és közben arra gondoltunk, hogy lehetne akár minden vasárnap anyák napja.
Felhasznált irodalom
Maryann Ashton (2022): Grief and Mother's Day
