Húsvéti bográcsos piknik a Magyar Házban Brisbane-ben
Az istentisztelet után azonnal érkeztek a családok, és a gyerekek hamar rátaláltak a segítő invitálások nyomán azokra az idilli természeti környezetben kialakított kézműves asztalokra, ahol viaszos technikával, írókával, festéssel, fonal-ragasztásos technikákkal lehetett húsvéti tojásokat díszíteni, illetve tojás díszeket varrni, nyuszi maszkot vágni és színezni.
Segítőm is érkezett: Lévai Anna-Liza, a Goald Coast-i Nyugdíjas Klubban szolgálatot teljesítő ösztöndíjas kolléganőm. Sürgött-forgott, fotózott, a gyermekeket invitálta.
Meglepetés is várta a kézműveskedőket: zabpelyhes nyuszisüti és húsvéti tojás alakú süti. Már a tűbefűző használata, a csomó készítés technikája is elvarázsolta a kicsiket, és amikor kiderült, hogy arcfesték is van a varázsládámban, sorra érkeztek a kívánságok a különféle színű nyuszik, cicák, párducok elkészítésére.
Sophia szinte az egész napot velem töltötte és minden lehetséges technikát kipróbált, még a legnehezebb varrás feladatokat is nagy lelkesedéssel és hatalmas türelemmel végezte. Kétszer is újra kellett kezdeni a varrást valami apró baki miatt, és mintha ez lenne a legtermészetesebb, varrt rendületlenül, és addig semmi mással nem lehetett elterelni a figyelmét, amíg minden precízen el nem készült.
Közben rotyogtak a bográcsokban a különféle pörköltek, Cyclone DJ Rodrigo keverte a talpalávalót, és egyszer csak a gyerekek sikongatva szaladtak, mert megérkezett a húsvéti nyuszi. Egy jelmezes nyuszi sétált körbe a Magyar Ház kertjében, és kedveskedett, fotózkodott.
Majd valamivel később az egyik gyermek talált egy eldugott tojást, és mintha riadót fújtunk volna, mindahányan rohangálni kezdtek össze-vissza a Magyar Ház gyönyörűséges kertjében és szedték össze a tojásokat, amelyeket Anna-Liza rejtett el a kérésemre, és eredetileg az apukáknak, nagypapáknak szántuk őket a bennük rejlő húsvéti versekkel, hogy majd locsolják meg a jelenlévő hölgyeket. Szerencsére sikerült a gyerekeket rávenni arra, hogy legalább átadják a versikéket a család férfi tagjainak.
Sipos Ika, a Magyar Kulturális és Jóléti Egyesület elnöke invitálta a mikrofonhoz azokat, akik verset találtak, amiből végül egy spontán húsvéti locsolóversmondó verseny alakult.
Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben ringadozzál,
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál
Ez pedig az a versike, amit a mi asztalunknál mondott a locsolónk.
Késő délutánig folyt a munka a kézműves asztaloknál, gyönyörű alkotások születtek, sőt három új tanítvány is jelentkezett, akik magyarul szeretnének tanulni. Egyikük, Fiona, egyáltalán nem beszéli a nyelvünket. Tizenöt éves, és számára nagyon fontos, hogy mihamarabb beszélni tudja édesapja nyelvét, mert Magyarországon szeretné tanulmányait folytatni és állampolgárságra is pályázik, hogy mihamarabb közelebb kerüljön a gyökereihez.
Sajnos olyanokkal is találkoztam, akik egyáltalán nem beszélnek magyarul, és minden invitálásom és érvem ellenére sem hajlandóak, és gyermekeiket sem szeretnék magyarul taníttatni.
Pedig magyarul beszélni nem csupán azért jó, mert azt érezzük, hogy tartozunk valahova, nem csak azért jó, mert tanulni mindig jó, nem csak azért, mert egy nyelvet tanulni mindig hasznos..., hanem azért is jó például, mert gyakorló nyelvtanárként tudom, hogy olyan hangkészlete van, amelynek a megtanulásával javul a kiejtésünk más nyelveken is, és még számtalan egyéb érvet is találhatunk, hogy miért jó... ám leginkább azért, mert amikor egy nyelvet tanulunk, egy kultúrát is magunkévá teszünk óhatatlanul is, és a kultúrán keresztül bekúszik valami, amit talán csak költők képesek szavakba önteni, mert csak érezni lehet.
Amikor összejövünk a bográcsos piknikre példának okáért, és áthat mindent egy hangulat, ahogyan megszokásból már hetekkel húsvét előtt nem feltörjük, hanem kifújjuk a tojásokat, a tojásfestésen keresztül ránk törnek a régmúlt emlékei, a néprajzba illő tojáshímzők, képek úsznak be a nagypénteki böjtről, a húsvéti zsoltárokról, a falusi vödrös locsolkodásokról, locsolóversekről, ahogyan apáról fiúra átörökítődnek, vagy a gyerekkori húsvétok ahogy apuka kora reggel szódásüvegből spriccelt, úgy ébresztett bennünket, vagy a szokásos húsvéti menü, a főtt sonka, a sonka vizében főtt tojás íze, az elmaradhatatlan bárány és húsvéti kalács és ettől az egésztől is jó magyarnak lenni, együtt ünnepelni húsvétkor is a Magyar Házban, Brisbane-ben.
