A közös nevező

Irodalom és beszélgetés Corkban

/ Dr. Csobánka Zsuzsa Emese /

Immár második alkalommal tartottunk Corkban, a Csobi Sound Corkban Irodalom és beszélgetés címmel programot, azzal a céllal, hogy az írországi magyarokhoz közelebb hozzuk a kortárs magyar irodalmat.

Első alkalommal Szabó T. Anna költőt és írót kértem fel, hogy küldjön az itt élő magyaroknak szóló verset vagy prózai szöveget. Anna boldogan vállalta, sőt, külön írt egy verset az eseményre. Második alkalommal Babiczky Tibor Hél látogatásai és Az építőmester című versével foglalkoztunk. Mindkét alkalommal izgatottan vártam, végül hányan jönnek el, nagyon örülök, hogy végül 4, illetve 5 fő jelen tudott lenni. Nehéz olyan időpontot megjelölni, ami mindenkinek jó, sokan dolgoznak az esti órákban is, mások a hétvégét nem preferálják, és olyankor csöndes helyet is nehezebb találni.

Szabó T. Anna verse, mely egyben egy mese is volt, a hazájától elszakadt ember problémáját járta körül, mely alkalmat teremtett arra, hogy beszélgessünk a Magyarország-Írország, itthon-otthon kérdéseiről, illetve keressünk olyan csomópontokat, különbségeket, hasonlóságokat, amelyek a helyzetet jellemzik. Hálás vagyok azért az őszinteségért és nyitottságért, amit a jelenlévőktől kaptam.

Babiczky Tibor Az építőmester című verse a személyiség mélyebb rétegei mentén egzisztencialista kérdéseket vetettek fel, az ember önmaga által teremtett falak, melyek a félelem tégláiból épülnek, szembesítették a résztvevőket azzal, hogy ők maguk milyen sérülésektől félnek, milyen helyzetekben emelnek védőbástyát önmaguk köré. A fő kérdés az volt, hogy ha mindez megtörténik, ha az ember úgy dönt, hogy falakat húz a "betolakodók ellen" a kertje köré, az milyen következményekkel jár, és azokat is tudja-e vállalni. A jelenlévők élethelyzete számos példát kínált arra vonatkozólag, hogy a nyitottság és az emberekbe vetett bizalom milyen életmentő jelentőséggel bír és bírt.

A Hél látogatásai című vers a félelem mélyebb bugyrai mentén a halálfélelem témakörét és az ebből fakadó tehetetlenség érzését bocolgatta, ahol az önmagunkkal való őszinteség szükségessége fogalmazódott meg. A versben megkettőzte önmagát a lírai én, majd ebből az osztottságból bátorsággal visszatalált önmaga egységébe, és mindez ugyancsak az életben hozott döntéseink felelős vállalására mutatott rá. Milyen az, amikor az ember döntést hoz, a kontrollt pedig FELadja, egy ponton túl elfogadja önmaga kicsinységét a Világegyetemben, és hagyja, hogy "a Föld forduljon vele".

Tartottam attól, hányan jönnek el, hányan kíváncsiak önmagukra, elriasztja-e az embereket az esemény "irodalomóra" sugallata, aztán viszont második alkalmommal történik meg az, hogy a Gabels Pub ajtaján úgy lépünk ki, hogy megszűnnek a határok, derűs és csillogó tekintetek, ismeretlen-ismerős emberek mosolya kísér végig az úton hazafelé. Nekem hitet ad, megerősít abban minden ilyen találkozás és beszélgetés, hogy van ember és ember között őszinte kapcsolódásra lehetőség, van nyitottság és kíváncsiság. Amikor nem ítélkezünk, hanem eszmét cserélünk, véleményeket mutatunk meg egymásnak, hogy "Na, mondd, te hogy csinálod? Te hogy látod?"

Önös érdekből kezdtem bele a sorozatba. Anno csináltam ezt gyerekekkel,és sokat adott a beszélgetés, hiányzott itt Corkban. Aztán most oda jutottam, hogy az a szellemi táplálék, amit egymásnak tudunk adni, nem más, mint a gyermeki játék önfeledt öröme. Amikor én is, te is és ő is megmutatja a világot, amiben él, ahogy éli, amit az számára jelent. És lehet, hogy egy szó, félmondat mutat valami olyan nézőpontot önmagamból, ami eddig nem volt, rá tudok nézni az eddig sajátomnak hitt világra úgy, hogy abból közös részt teremtünk. Felismerjük a közös részt. És rögtön nem tűnik olyan nehéznek, szorítónak, magányosnak az egész élet. Falak helyett víkendház épül, amely kerítése felett reggel átszólunk egy kellemes júliusi reggelen, és megáll az idő, hogy "Na, mondd, mi újság, hogy vagy? Rég láttalak!"