Kiss Eszter Arany-estje Zürichben és Genfben

„Arany, zseni a kispolgár álarcában”

/ Rengei Boglárka /
rengei.boglarka képe
Kiss Esztert, a Katona József Színház művészét új könyvtáros kolléganőnk javaslatára kerestem fel az ősszel, hogy meghívjam az Arany-emlékév apropóján összeállított önálló előadásával Svájcba.
Kiss Eszter köszönti a 44 fős közönségetA díszlet egy elegáns kisasztal, hozzáillő székkel néhány korabeli gyertyatartóval és Arany legfontosabb műveivelSzínházbüfé jelleggel pogácsát, kakaóscsigát és finom angol teákat árultunk kolléganőmmelA kedves közönség

Genfi Irodalmi Kávéházunk során ugyan már novemberben foglalkoztunk Arannyal, és bepillantottunk életének és költészetének „kötelező” szakaszaiba, mentorom azonban nagyon szerette volna, ha egy ennél mélyebb, szélesebb körű repertoárt felfestve, áttekintjük a tanultak mellett, a kevésbé ismert műveken keresztül Arany szinte teljes munkásságát. Mivel a Zürichi Magyarházat szintén érdekelte a klasszikusnak nem mondható verses est, melyet Kiss Eszter ajánlott, így közösen hívtuk meg a művésznőt a január 13-14-i hétvégére.

A színművész előadásában valóban egy szinte teljesnek mondható korrajz-részletet kaphattunk Arany költészetéről, személyiségének főbb jellemzőiről, magánéletéről, Petőfivel váltott meghatározó levélrészleteiből, mindezt a korabeli zenei és képi világ kiegészítésével. Olyan híres és talán kevésbé ismert versek hangzottak el, mint a Visszatekintés, a Vojtina levelei öccséhez, az Aranyaimhoz, farkas jelenet a Toldiból, az Oh, ne nézz rám, az Édua eposztöredék, a Harminc év múlva és a Hasadnak rendületlenül.

Minden verset a közönséggel együtt elemzett ki a művésznő, „értelmező hallgatást” kérve a jelenlévőktől. Kiss Eszter még az indianai egyetem olvasókörének keretében fedezte fel, hogy sokkal jobban érti a költeményt egy laikus, amennyiben követi azt a szemével. Így a közönség néhány önkéntesével mi is megtapasztaltuk, a régi irodalom órák mintájára, mennyivel mélyebb nyomot hagy egy vers, amennyiben az értelmező, művészileg előadott műrészletet mi magunk is olvassuk. Természetesen Arany szókincsének kimagasló gazdagsága ismét hangsúlyt kapott: nyelvünk csengésének varázsát élhettük át mind.

A közel két órás színi-irodalmi délutánt a Honnan és hová című filozofikus verssel zártuk, melyben az ember porszem-mivoltát feszegeti a költő, találgatva, vajon a jövendő generációk fogják-e ismerni nevét, s azt, mit itt alkotott hullócsillag-tűnéséhez hasonlított életében. Lelki felüdülés volt ezt a költőóriást újra olvasni, mélyebben felfedezni és talán kicsit jobban megérteni ennek a rendhagyótól mindenben eltérő előadásnak a keretében! Köszönjük szépen Kiss Eszternek szakmai tökéletességén túl a közvetlenségét, mellyel mindenkinek testközelbe hozta Arany János mérhetetlen nagyságát! Gratulálunk az összeállításhoz és reméljük, egy másik előadás keretében lesz alkalmunk újra találkozni!