Gyönyörű és hatalmas mondóka- és népdalkincsünk a legtisztább forrás az anyanyelvi nevelés szolgálatában. Különböző kognitív képességek (figyelem, koncentráció, emlékezet), az észlelés, az értés észrevétlenül fejlődik egy ilyen foglalkozás alatt, ugyanakkor az ének – különösen a közös éneklés – köztudottan felszabadít, gátlásokat old. Nem is beszélve a közös játékokról.
Ilyenkor az édesanyák is kapnak valamit a babájukkal együtt. A program célja, hogy a közösen eljátszott cirókázók, lógázók, hintáztatók, höcögtetők és göcögtetők majd otthon is előkerüljenek, a mindennapjaink részévé váljanak, s így legyünk mindannyian aktív hagyományőrzők a hétköznapokban.
2016 októberében elindítottam Regensburgban a Kerekítő Mondókás Mókát, ahol a fent említetteken kívül Kerekítő Manó hétköznapi tevékenységeit megelevenítő, rövid bábjelenetekkel egészül ki a foglalkozás. Kerekítő Manó időnként sepreget, gesztenyét gyűjt, megtanulja helyesen kifújni az orrát – vagyis mindig az évszakhoz, az adott ünnepkörhöz, jeles naphoz kapcsolódva tevékenykedik. Az 5-8 perces bábos játékot figyelemmel kíséri már a 8 hónapos is, s ez nagyszerű előkapuja a későbbi színház- és koncertlátogatásoknak. Az apróságok a furulyán és a triangulumon kívül érdekesebbnél érdekesebb népi hangszerek hangjával is megismerkedhetnek, sőt, a foglalkozás végén kézbe is vehetik például a receficét, a csettegőt, a ritmuskalapácsot. A madarak hangját az odúsíp hívja életre, a vonatozós körjátékokat a vonatfütty hangosítja, de zenélünk akár két dióval vagy mogyoróval is.
A Müncheni Hétvégi Magyar Iskola és Óvoda csoportjai átlagosan 20 fő körüli létszámot számlálnak, ám a legkisebbek Szivárvány csoportjába szinte minden alkalommal 30 gyermeket hoztak, így csöppentem bele színes életükbe. A háromórás, tematikus óvodai foglalkozásba szépen beleilleszthető a mintegy 45-60 perces Kerekítő Ovimóka, ahol Kerekítő Manó már be is tudja vonni a szerepjátékokba a gyerekeket, így nem egy bábjelenet nézői, hanem aktív részesei, olykor hozzászólásaikkal, válaszaikkal, ötleteikkel maguk alakítják a történetet folyását - tesztelve spontaneitásomat.
A névbeéneklős énekekkel könnyedén megtanuljuk egymás nevét, dalolva játszunk patkolósat, lovaglósat, vonatozunk. A színes ejtőernyőt lebegtetve napocskát varázsolunk az égre, majd a kislabdákat megtáncoltatva rajta kiugranak a gombócok a fazékbul, s végül féktelen kacagásba kezdünk. Márton-nap környékén „száz liba egy sorba', mennek a lagziba..." dalt harsogva kislibákként menetelünk, adventban gyertyát gyújtunk és leguggolunk: „ég a gyertya, ég." Mikuláskor persze Mikulást várunk. 3-6 éves kisgyerekek, akik német környezetben születtek és élnek, sokuknak csak az egyik szülője magyar, találkoznak kéthetente szombatonként 3 órára, hogy kortárs környezetben hallják és használják azt a titokzatos és furcsa nyelvet, amit csak mama vagy papa beszél. Kéthetente 3 óra. Ezeknek a csöppségeknek szinte minden alkalom egy újrakezdés. Még nincsenek ott kialakult barátságok, nincs biztonságos kötődés. Élmények vannak és benyomások, amiknek nagyon pozitívaknak kell lenniük!
Sokuk megszólalni sem mer egy darabig. Számomra is hihetetlen, mekkora ereje van egy bizalomgerjesztő, kedves bábnak: Kerekítő Manóval kezet fognak, bemutatkoznak neki. A Mikulásra várva sokat énekeltünk, a sapkáját odavarázsoltuk, felpróbáltuk. Majd az vehette fel, aki egyedül elénekelt egy-egy dalrészletet. Mindenkinek leesett az álla, amikor a magyarul alig megszólaló csemeték magukról elfeledkezve magyarul énekeltek egyes egyedül, csakhogy következőként rájuk adja a manó a sapkáját. Szívet melengető volt hallani a szép magyarul csengő, bátor hangokat. A várva várt Télapó megérkezte természetesen a borítékolt megszeppenést is magával hozta, ami különösen a krampusz számlájára volt írható. Azonban Kerekítő Manó kezét megfogva szinte mindenki a püspökruhás Mikulás elé mert járulni, s a legbátrabbak a nevüket is elmondták, a szégyenlősebbek csak megsúgták a manónak. Bár egy emblematikus szereplője a Kerekítő foglalkozásoknak a manó, mégis inkább egy kiegészítő eleme annak a gazdagságnak, amelyet úgy hívunk, hogy néphagyomány. Hiszem és vallom, hogy népi mondókáink, népdalaink, játékaink hallgatása, átélése, elmondása, éneklése nyelvileg és érzelmileg óriási jelentőséggel bír már születéstől fogva: gyógyít, felszabadít, átölel, biztonságot ad és identitásformáló. Hál' Istennek, hogy érzik, erre szükség van, igénylik, várják, szeretik, Bizonyíték erre a szülők mosolya, kedves szava a folyosón és leginkább a gyermekek lelkesedése, érdeklődő, csillogó tekintete, széles mosolya, nagy kacaja és aktivitása. Köszönöm!
A Kerekítő foglalkozások színes kínálatáról és a megjelent kiadványokról a kerekito.hu oldalon tájékozódhatunk.
