Péntek este, ahogy egymás után érkeztek a csapatok, öröm volt nézni azt a boldogságot, amivel rég látott barátaikat üdvözölték a főleg Németország és Ausztria magyar cserkészcsapataiból érkezett cserkészek. Ezt követően a 18+ korosztály éjszakába nyúlóan összesítette a hétvégi programok terveit – alakítottak, finomítottak rajtuk, hogy minden tökéletes legyen a másnap reggeli kezdésre.
Szombaton a bőséges reggelit követően került sor a program hivatalos megnyitására. A zászlófelvonást követően az udvari történész tartott ismertetőt a Szent Koronáról, majd megérkezett István fejedelem és Asztrik püspök. Miután a nép egy emberként kinyilvánította az akaratát, hogy Istvánt szeretnék az országuk élére, megkezdődhettek a koronázási ceremónia előkészületei. Össze kellett gyűjteni a kellékeket, például a jogart és az országalmát – ezt a feladatot a legfiatalabb cserkészek vállalták, és el kellett hozni Rómából a koronát – erre a veszélyes küldetésre az idősebb cserkészek jelentkeztek. Azonban mielőtt nekivágtak volna a nagy útnak, Koppány vezér jelent meg harcosaival. Megfenyegette Istvánt, hogy mindent meg fog tenni a ceremónia megakadályozása érdekében.
Az izgatott cserkészek számára világossá vált, hogy feladatuk nem lesz egyszerű. Azért, hogy valóban felkészülten vághassanak neki a kalandnak, a délelőtt folyamán Asztrik püspök tudástárában átismételhették a szükséges ismereteket. Az ízletes ebéd elfogyasztása után az őrsök egymás után nekiindultak – ki-ki a maga korosztálya szerinti irányba – és mind sikeresen megtették az elméleti és gyakorlati próbatételekkel teletűzdelt utat. A cserkészek számot adtak a teljesség igénye nélkül csomózási, nyomolvasási, népdaléneklési és elsősegély-nyújtási tudásukról is, miközben megszerezték a koronázáshoz szükséges kellékeket. A visszaérkezést követően a nép megvacsorázott, majd a közös tábortűzhöz vonult. Itt az udvari krónikás és Asztrik püspök vezetésével megkezdődhetett a koronázási ceremónia. Felcsendült a Boldogasszony, Anyánk kezdetű himnusz, István kezébe került a jogar és az országalma, azonban amikor a püspök a koronát István fejére tette volna, berohant Koppány, kicsavarta Asztrik kezéből, és megszökött vele.
Az első döbbenetből felocsúdva a vezérkar magához hívta az őrsvezetőket, akikkel közösen eldöntötték, hogy azon nyomban Koppány nyomába erednek, és visszaszerzik a szent ereklyét. Az éjszakai csata során a lelkes cserkészeknek sikerült felülkerekedni Koppány seregén, és kőkemény harcok árán megszerezték a korona ládáját. Amikor azonban kinyitották, és a történész megvizsgálta, kiderült, hogy Koppány átverte a népet, és egy hamis koronát helyezett el a ládába. A közelgő hideg éjszakára való tekintettel a fiatal cserkészek nyugovóra tértek – az őrsvezetőik vállalták a rizikós küldetést, hogy a ravasz vezér nyomába erednek. Az úton előbb csellel megszerezték Koppány őreitől a koronát, majd legyűrve a lesből rájuk támadó harcosokat, sikeresen visszatértek a tábor területére.
Másnap a reggelit követően még egy utolsó nehézséget kellett legyűrni a cserkészeknek – megvolt ugyan a korona, és minden kellék, az ország azonban megosztott volt. Koppány megmaradt harcosai még mindig ellenálltak. Felajánlották azonban a cserkészeknek, hogyha különböző próbatételek során bizonyítják rátermettségüket, akkor elismerik, hogy István és népe méltó arra, hogy az országot vezesse. Több sem kellett a fiataloknak, rendkívüli ügyességgel vetették bele magukat az újabb kalandokba, és hamarosan kétség sem fért hozzá, hogy itt bizony koronázás lesz, méghozzá egyöntetű támogatottsággal. Felsorakozott tehát minden gyerek, fiatal és nemrégen még fiatal, és áhítattal énekelték a Boldogasszony, Anyánk himnuszunkat, miközben Asztrik püspök királlyá koronázta Istvánt.
Természetesen nem véletlenül került a program nevébe a „verseny” szó, az őrsök a hétvége folyamatos próbatételei során egymással is versengtek, hogy megmutassák, ki a legjobb. A koronázás után István segítői a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtó őrsöket busásan megjutalmazták. Ebben az évben a vándorserleget az 1. korosztályban Frankfurt (Kicsi Licsi őrs), a 2. korosztályban pedig Berlin (Sasbika őrs) vihette haza. Az őrsvezetők között a legjobb teljesítményt a bécsiek nyújtották.
Hálával gondolunk Jablonkay Lydiára és Barcsay Ádámra a hétvége megszervezésért, a pályaparancsnokokra (Jung Anna-Maria, Jablonkay Kinga, Jablonkay János, Varga Árpád), a szakácsokra, és azokra a felnőtt vezetőkre, segédtisztekre, akik nélkül ez a program nem jöhetett volna létre. Isten áldását kérjük további munkájukra!
Jövőre találkozunk! JM!
(Fényképek: Nagy Csaba)
