Az alkalom mindig imádsággal kezdődik, hiszen anélkül, hogy Istent megszólítanánk, lelkét kérnénk a bölcs Ige-értelmezéshez, nem lehet közeledni Isten Igéjéhez. Ezután énekelni szoktunk, és felolvassuk az aktuálisan soron következő igerészt. Ezt nem kizárólag a lelkész olvassa, hanem mindannyian, majd ezt követően a lelkész elmond pár bevezető gondolatot, amik exegetikai, kortörténeti és vallástudományi érdekességek, és rávilágít az Ige azon üzeneteire, amelyekre fontos odafigyelnünk. Ezután pedig beszélgetni szoktunk az Igéről, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen szólt meg minket Isten. A legutóbbi alkalmon is, igencsak élénk beszélgetés bontakozott ki az Ige felett, jó volt meghallgatni egymást és megkérdezni, ki mit érez és gondol. Az alkalmat is mindig énekléssel és imádsággal szoktuk zárni. De ezzel még nem szokott véget érni az alkalom teljesen, mert ezután - hála a gyülekezeti tagok lelkességének és szeretetének - némi sütemény és szendvics társaságában még beszélgetni szoktunk, és csak ez után indulunk haza, miután jól laktunk - testileg és lelkileg is! Áldott legyen az Úr ezért a csodálatos közösségért!
