A „jó energiákról”

/ Csuvár Bernadett Lilla /
csuvar.bernadett.lilla képe
Kiutazásom előtt bemutatkozásomban azt írtam: „fontosnak tartom, hogy minden általam végzett tevékenységbe vidámságot és lelkesedést csempésszek, és hogy ezeket az értékeket, jó energiákat az adott közösségnek is át tudjam adni.” Bár mindezt őszintén, átérzéssel írtam, vajon mennyire voltam elbizakodottan optimista, amikor ezeket a szavakat leírtam?

Amikor leírtam, nem sejtettem, hogy lesznek nehéz napok. Lesznek olyan napok, amikor két hónapig esik az eső Strasbourgban, és kell idő, mire rájössz, hogy a fény nem kívülről kell, hogy érkezzen, hanem belülről. Mindeközben hálás leszel a magyarországi éghajlati viszonyokért, és talán életed végéig többre fogod értékelni a napsütéses napokat hazádban. Lesz olyan nap, amikor az utolsó pillanatban jössz rá, hogy mégis elírtad valaki nevét az oklevélen, ezért újra be kell kapcsolnod a gépet és újra megnyitni a fájlt, és újra kijavítani, és újra kinyomtatni, majd a rendezvény után még az egyesületi kávéfőző alátétét is összetöröd. Úgy, hogy egy hónappal előtte már összetörted a telefonod kameráját, így a rendezvényen mást kell megkérned fotózni. Előfordul majd, hogy teljesen egyedül érzed magad Strasbourg belvárosában, amikor csak franciául mondanak be egy technikai hibát a villamoson és fogalmad sincs, mi történik, és senki nem tudja elmagyarázni neked, hogy mi a helyzet. Előfordul majd, hogy nagyon hiányoznak az anyaországi barátaid. Előfordul majd, hogy akármilyen lelkiismeretesen szeretnél egy érdekes és jó cikket írni a Kőrősi Csoma Sándor program honlapjára, épp annyi dolgod van és olyan fáradt vagy, hogy semmi sem jut az eszedbe.

Nem tudtam, hogy lesznek olyan napok, amikor én kapok lelkesedést és én nyerek energiát váratlanul a közösség egy tagjától, vagy egy újonnan szerzett baráttól. Nem tudtam, hogy lesz olyan filmvetítés, ami után percekig sírok a meghatódottságtól, mert a film rádöbbent, hogy mi magyarok milyen erősek vagyunk. Nem tudtam, hogy az egyik mikulás napi sütemény épp olyan ízű lesz, amilyet régen a nagymamám sütött. Nem tudtam, hogy mire úgy érzem, tökéletesen sikerült beilleszkednem és teljesen jól érzem magam a bőrömben, egy váratlan esemény közbeszól, így pár napra rá egy alig 30 kg-os bőrönddel találom magam a reptéren. Nem tudtam, hogy mennyire segítőkész lesz mindenki a közösségben ebben a helyzetben is.

Sok a nem sejtettem, a nem tudtam, de a „jó energiákat” talán tényleg magammal vittem, mert úgy érzem, sokat kaptam belőle vissza.