Nemzeti Összetartozás Napja Mostarban

A boszniai magyar közösségek hagyományos találkozója

A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából idén is találkozott egymással Bosznia-Hercegovina két magyar egyesülete, a Boszniai Szerb Köztársasági Magyarok Egyesülete – Magyar Szó és a szarajevói HUM Magyar Polgárok Egyesülete. Az immár hagyományos közös kirándulásnak, amelyet minden évben a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervez a két egyesület, ezúttal Mostar adott otthont. A találkozó a megemlékezés mellett lehetőséget teremtett a személyes kapcsolatok ápolására, a közösségek közötti együttműködés erősítésére, valamint újabb közös élményszerzésre is.

A mostari program közös vacsorával kezdődött, amelyen a két egyesület tagjai mellett jelenlétükkel megtisztelték az eseményt Magyarország Szarajevói Nagykövetségének képviselői is. Külön örömöt és megtiszteltetést jelentett számomra, hogy idén engem kértek fel arra, hogy ünnepi beszédet mondjak az egybegyűltek előtt. Az ünnepi beszédem fordítását Váradi Tünde szarajevói ösztöndíjas olvasta fel.

Köszöntőmben a Nemzeti Összetartozás Napjának jelentőségéről szóltam, felidézve, hogy „az elmúlt több mint egy évszázad bebizonyította, hogy a magyar nemzet ereje nem kizárólag a földrajzi határokban rejlik”. Hangsúlyoztam, hogy bár a történelem számos kihívás elé állította nemzetünket, „az összetartozás érzése erősebb az országhatároknál”, amit mi magunk is bizonyítunk azzal, hogy Bosznia-Hercegovinában évről évre összegyűlünk ezen a napon.

Beszédemben külön kitértem a diaszpórában élő magyar közösségek szerepére is. Mint fogalmaztam: „Itt minden felénk nyújtott kéz, minden jó szándék, minden magyar szó és minden megőrzött hagyomány egy-egy tégla ezekben a hidakban.” Ugyancsak fontosnak tartottam kiemelni, hogy „a magyarság nem csupán származás, hanem vállalás is”, valamint azt, hogy közösségeink fennmaradása elsősorban az emberek elkötelezettségén múlik.

A vacsorát kötetlen társalgás követte, amely során a résztvevők felidézték korábbi közös programjaikat, és megosztották egymással tapasztalataikat. A jó hangulatú társalgás késő estig tartott, és ismét megerősítette, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja nem csupán az emlékezésről, hanem a találkozásról és a közösség megéléséről is szól.

A találkozó legfontosabb eseményére másnap, vasárnap került sor. Közösen megkoszorúztuk azt az emléktáblát, amelyet azoknak a magyar katonáknak a tiszteletére állítottak, akik 1997 és 1999 között részt vettek a mostari Öreg híd felújításának munkálataiban. A megemlékezésen Milivojević Irén, a Magyar Szó Egyesület elnöke, Muratović Irma, a HUM Magyar Polgárok Egyesületének elnöke, Váradi Tünde szarajevói ösztöndíjas, valamint jómagam helyeztünk el koszorút az emléktáblánál, tisztelegve mindazok előtt, akik szolgálatukkal hozzájárultak a háború utáni újjáépítéshez és ahhoz, hogy Mostar egyik legismertebb jelképe ismét összeköthesse a Neretva folyó két partját. A koszorúzás különösen méltó része volt a programnak, hiszen jól példázza, hogy a magyarok munkája és helytállása Bosznia-Hercegovina történetének is része.

A koszorúzást követően múzeumlátogatáson vettünk részt, majd közösen bejártuk Mostar történelmi városközpontját és az Öreg híd környékét. A két nap során nemcsak a múlt eseményeire emlékeztünk, hanem újabb közös élményekkel is gazdagodtunk.

Ahogyan beszédemben is elhangzott: „Ezek az évek során hagyománnyá vált közös kirándulások nemcsak az emlékezés jegyében telnek, hanem a barátságok, az emberi kapcsolatok és a közös élményszerzés forrásai is.” A mostari találkozó ismét bizonyította, hogy bárhol is éljünk, egy nemzethez tartozunk.