Adventi lelkinapok Kölnben

/ Palotai-Farkas Júlia /
palotai.farkas.julia képe
Karácsony előtt öröm, ha az embernek van lehetősége kicsit magába tekintve, elcsendesülve lelkileg is felkészülni az ünnepre. Kölnben az adventi lelkinap nagy segítség a helyi magyarok számára, hiszen az értékes gondolatoknak köszönhetően támogatást kapnak a készülethez.
A lelki nap egy előadásaA gyerekek sütik a mézeskalácsotCsont Ede és Lukács József atyaA nap záró mise

Idén december 8-án, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén bemutatott misén kezdődött a Kölni Magyar Lelkészség  adventi lelki hétvégéjének programja, melyet Csont Ede tusnádi plébános atya tartott. A nyitó misében azt hangsúlyozta, hogy az Ószövetség bár sokak számára nehezen befogadható, mégis nélkülözhetetlen az Újszövetség megértéséhez, hiszen arról szól, hogy Isten hogyan menti meg újra és újra az embert a bűnből, míg végül saját Fiát küldi el. Isten minket is bűneink ellenére szeret és ingyen, teljes önzetlenséggel adja nekünk Jézust, és biztosítja számunkra a megváltást, nekünk csak el kell tudnunk fogadni ezt az ajándékot.

Másnap, december 9-én ismét sokan összegyűltek, hogy egy teljes napot arra szánjanak, hogy az Istennel való kapcsolatukat építsék. Míg a gyerekek a földszinti teremben kézműveskedtek, mézeskalácsot sütöttek, fent a felnőttek az előadások és személyes meditációk által gyarapodtak lelkiekben. A nap mottója így hangzott: "a szenvedésből engedelmességet tanult…" (Zsid. 5,8). A témát bizonyos szentírási részek segítségével, azok átgondolásával és értelmezésével járták körül a résztvevők, így elmélyülve a hit kérdéseiben.

A közös ebéd a gulyáslevessel, a batyukból előkerült egyéb finomságokkal, valamint a gyerekek által készített mézeskaláccsal igazán családiassá tette a hangulatot. A program ünnepi misével zárult, ahol az evangéliumban elhangzott: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába." (Máté 9,37-38). Ede atya ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy elsősorban ne arra várjunk, hogy majd másokat küld Isten, hanem arra kérjük az Atyát, hogy mi magunk érezzünk elszántságot  arra, hogy életünkkel az evangéliumot hirdessük, és mi magunk váljunk aratókká, kovásszá közösségeinkben.

A hallgatóság ezekkel a buzdító szavakkal kapott új lendületet a karácsonyt megelőző adventi várakozáshoz.