A Zürichi Magyar Egyesület és az egész Svájci Államszövetséget átfogó Svájci Magyarház Alapítvány vezetői és önkéntesei Szennyessy László elnök kezdeményezésére idén immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Svájci Magyarház Napot Zürichben, átmenetileg egy darab Magyarországgá változtatva a rendezvénynek helyet adó Buchegg Közösségi Házat és környékét. Hosszú idő után tért vissza a találkozó erre a helyszínre. Még 2007-ben indult ezen a helyen a Magyarház Nap, azóta máshol tartották legnagyobb éves összejövetelüket a Svájcban élő magyarok. Az alapgondolat azonban a kezdetektől fogva nem változott: Ismerjük meg egymást és töltsünk el egy műsorokban gazdag kellemes napot. Az időjárásra idén nem lehetett panasz, a szeptember első hetében még borongós, változékony idő szombatra csodaszép nyár végi napsütésre váltott a szervezők és a résztvevők legnagyobb örömére.
A szervezés előkészületei már hónapokkal korábban megkezdődtek, az esemény előtt egy héttel pedig közös helyszínbejáráson ismerkedhettek meg a részletekkel a kiállítók, akik elsősorban Svájcban élő vállalkozók, vendéglátók, kézművesek, de volt köztük eredeti ötletek megvalósításán fáradozó matematika tanár, kétnyelvű játszóházat vezető pedagógus is. Rajtuk kívül Magyarországról, Erdélyből és a Délvidékről is érkeztek kiállítók. Az alapos tervezésnek köszönhetően professzionális hatékonysággal zajlott a sátrak, standok felállítása, a nagyterem feldíszítése, valamint az ételek és italok szállítása. Minden készen, rendben a helyén állt, amikor Ondrus-Kok Viola, a Zürichi Magyar Iskola és Óvoda pedagógusa délelőtt tíz órakor Le a cipővel! címmel megkezdte napindító gyermekfoglalkozását. Miután a lábügyességet fejlesztő mezítlábas játékokat kipróbálták, a legkisebbek Piskóty Anita interaktív mesekuckójába fészkelték be magukat. Az Egyszer volt... című mesedélelőtt telt háznak örvendett, és a műsorban aktívan részt vevő kicsik mellett az őket kísérő szülők is még egyszer gyerekek lehettek.
Pontban déli 12 órakor kezdődött a Buchegg Közösségi Ház zsúfolásig megtelt nagytermében az ünnepélyes megnyitó, melyen Magyarország berni nagykövetsége is képviseltette magát Piszter Csaba külgazdasági attasé személyében. Szennyessy László, a Svájci Magyarház Alapítvány elnöke üdvözlő beszédében kiemelte a magyar identitás megőrzésének fontosságát, különösképpen a felnövekvő, fiatal generációk életében. Magyarnak megmaradni külföldön csak közösségben lehetséges, ezért minden szülőt arra buzdított, járassa gyermekét hétvégi magyar óvodába, iskolába, írassa be cserkészkedni és saját maga is minél aktívabban kapcsolódjon be a svájci magyar kulturális életbe. Ez egyébként Zürichben egyáltalán nem nehéz, minden héten több magyar rendezvényen is részt vehetnek az itt élő hazánkfiai. A 34 éve Svájcban élő Szennyessy László kiemelte még, hogy az alpesi országban nem feltétlenül a vágyva vágyott boldogságot találják meg az ideköltözők, hanem az anyagi jólét esélyét. A kettő közötti különbség felismeréséig vezető nem ritkán hosszú és nehéz úton fájdalmas áldozatokat kényszerülnek meghozni nemcsak a szülővé váló felnőttek, hanem olykor gyerekeik és az otthon maradt nagyszülők is. Mindig vannak családok, akik ezek hatására a hazaköltözés mellett döntenek, amely adott esetben jó és üdvözlendő választás is lehet. Az elnök úr végül virágcsokor átadásával köszönte meg a szervezést Szántó-Molnár Tecának, Dusza Andreának és Pilinszky Katalinnak. Az ünnepélyes megnyitót Dr. Michna Krisztina, a Zürichi Magyar Protestáns Gyülekezet református lelkésze és Varga Péter, a Szent István Magyar Katolikus Misszió plébánosa áldása követte. Ezután az Ihász Mária karnagy irányításával újjá szerveződött Zürichi Ökumenikus Golarits Kórus lépett fel elsöprő sikert aratva.
Mindeközben a szakácsok nem tétlenkedtek, a megnyitó ünnepség végére elkészült az ebéd. A kiállítóknak hála, a magyar konyha ételeinek legjava képviseltette magát a közösségi ház előtti téren. Bálint László, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány elnöke és csapata főzte Svájc legfinomabb lecsóját, melynek vásárlói egyúttal az Iskolatáska Erdélybe adománygyűjtést is támogatták. Mellette gulyásleves csábított egy tányértöltésre, egy sátorral arrébb pedig marha- és sertéspörkölt ínycsiklandó illata szállt a levegőben. A Budapest Lángos sátra előtt szüntelenül sorok kígyóztak, és nem hiányozhatott a töltött káposzta sem. Desszertnek volt eredeti dorongfánk vagy ismertebb nevén kürtős kalács, többféle rétes, palacsinta és négercsók is. Ez utóbbit a maximális politikai korrektség jegyében afroamerikai szájra puszi néven kínálták a vendégeknek. A Cserkész büfé asztalai előtt az alkalomra egyenruhát öltött fiatal zürichi cserkészek Pilinszky Katalin vezetésével derekasan állták az megéhezett vendégek rohamát. Miután mindenki jóllakott, kezdetét vette a Szegedről érkezett Kószóné Móni dúla, azaz asszonytársi segítő, avagy szüléskísérő beszélgetéssel egybekötött előadása Asszonytárs, nővér és a szülés címmel. A gyerekek délután sem unatkoztak, Hornai Zóra és Zámbó Tamás Dalölelő címmel tartott zenés családi foglalkozást, mely a gyerekek és szüleik körében egyaránt zajos sikerre tett szert. Emellett egész délután mézeskalács díszítés, íjászat, festés, agyagozás és számtalan játék várta a jövő nemzedékét.
Könyvbemutató nélkül nincs kulturális rendezvény – gondolhatták a 11. Magyarház Nap szervezői, és Zürichbe invitálták Árpád-házi Boldog Erzsébetnek a svájci Töss városka kolostorában eltöltött sanyarú sorsát bemutató könyv magyar kiadását segítő Sztruhár Szilviát, Bakócs Michelt és Verebes Csabát. A koronahercegnő fátyla címmel megjelent könyvet Svájcban vehette kézbe első alkalommal a nagyközönség.
Három zürichi amatőr festõ, Farkas Miron Orsolya, Golarits Gyöngyi és Szilágyi Margit szemet gyönyörködtető festményei ugyancsak a szépre vágyók kedvencei voltak.
A lelki elmélyülésre vágyóknak sem kellett csalódniuk. Kószóné Móni és Szarka Gábor Te hogyan éled életed a mai világban a hited által? címmel tartott beszélgetést az érdeklődőknek. A délutáni programok sorát a zürichi Óperenciás Néptáncegyüttes fergeteges bemutatója zárta a nagyteremben, amely ezúttal is zsúfolásig megtelt. A talpalávalót a Turai Banda húzta nekik, akárcsak a néptáncbemutatót követő táncház kezdő és haladó résztvevőinek. A nagy sikerre való tekintettel az este folyamán többször is felcsendült még a táncházi muzsika, melyre százak ropták a legkülönfélébb táncokat a dunántúlitól a moldvaiig Mészöly Fanni értő irányításával. A kültéri programok sorát hagyományosan baranta harcművészeti bemutató zárta. Az ezúttal Székesfehérvárról érkezett Fejér Baranta Csoport az ősi magyar harcmodor lélegzetelállító fogásaival ismertette meg a nagyérdeműt bottal, szablyával, karikás ostorral és ha kellett, puszta kézzel. Egy másik sátornál újdonságként lehetőséget kapott a bemutatkozásra a taktikai közelharc elemeit egységes önvédelmi rendszerbe foglaló krav maga is. Este hét órától a nagyteremben A Kincsem című színes, szélesvásznú, romantikus magyar kalandfilmet tekinthette meg a szép számú érdeklődő. Amint lefutott a stáblista a legyőzhetetlen csodakanca történetét feldolgozó filmeposz végén, a barantások látványos tüzes bemutatójában gyönyörködhettek a látogatók. Ezt követően Mészárovics Zsolt DJ is készen állt a régi és új slágerekből éjfélig tartó diszkóra, a másik teremben pedig a Turai Banda fergeteges táncházi hangulatot varázsolt a legkitartóbbaknak.
Több mint tizenkét órával az ünnepélyes megnyitó után lassanként elcsendesedett a Buchegg Közösségi Ház környéke. A fél napra egy talpalatnyi Magyarországgá változott tér ismét svájci lett. Az utolsó papírtálca, műanyag villa és fémdoboz is a szelektív hulladékgyűjtőbe került. A nagyterem székei ötös sorokban, tízes oszlopokban állnak helyükön. A termek kitakarítva, lámpák lekapcsolva, a sorompó lezárva. A szervezőkre rövid pihenés vár, hogy aztán kezdődjön újból a tervezés, szervezés jövő szeptemberig, a 12. Svájci Magyarház Napig.
Ajánlom genfi ösztöndíjas társam, Knoll Petra beszámolóját is, aki vendégszemmel ad hírt a történtekről.
