2025. november második hétvégéjén az őszi csapattáboruk keretein belül a nürnbergi cserkészek átléptek a kastli időkapun és a hősies egri védők segítségére siettek. Kémkedtek, harcoltak, hogy megvalósítsák a magyar történelmet.
Az Egri csillagokat alapul véve a 90. Ajtósi Dürer Cserkészcsapat november 6-9. között tartotta a táborát Kastl-ban. Az első két nap hangolódással telt, a csapattagok találkozására adott helyet és időt. A gyerekek közös bunkerépítéssel, játékokkal, sütögetéssel töltötték az idejüket, míg a felnőttek itt-ott besegítve kikapcsolódtak a hétköznapok zörejéből.
Szombat reggel azonban megindult a tábori élet. A felnőttek Györgyjakab Tímea, Sepsiszentgyörgyről érkezett vendég szemináriumán vettek részt, „Egyensúly – család, hivatás és szolgálat a cserkészetben.” témában. Eközben a csapat fiatalsága a meghívó szavait követve aktiválta az időkaput, melynek segítségével egyenest 1552-be, Eger várába kerültek. Azonban beilleszkedésük nem volt egyszerű, mivel Dobó István várkapitány ugyan felfogadta őket apródnak, hiányosnak érezte tudásukat, ezért elküldte őket megbízható embereihez, hogy gyakoroljanak a közelgő csatára. Nem lehetett nagy a bizonytalanság a képességeikben, mert egy veszélyes küldetést is kaptak a cserkészek, ki kellett deríteni mikor is támad a török sereg, ráadásul ezt egyenesen a szultán sátrából kellett megtudni. Dobó István, Bornemissza Gergely és Cecey Éva tisztázta a történelmi helyzetet, különböző fizikai gyakorlatokat végeztek és az ostrom alatt szükséges elsősegélyre készítette fel a frissen érkezőket. A szultán sátrába, mint törökök surrantak be, ahol rövid beszélgetés és a szultán gyanakvását megnyugtatva kis török beszéddel megszereztek az oszmán titkosírás megfejtését.
Az elfogott levélben állt az ostrom időpontja. Szombat délután kettőkor Egernek vége.
Délután valóban megjelent a szultán és a serege a láthatáron, azonban a bátor védők, immár a nürnbergi cserkészekkel kiegészülve hősiesen megküzdöttek az ádáz támadókkal, majd az összerakott csodaszerszámmal Dobó István maga birkózott meg a szultánnal és kergette meg. A győztes magyar sereg tovább fokozta örömét, mivel végre Éva és Gergely kényelmesen megülhette a könyvből kimaradt lakodalmát. Az ünneplés, a táncház szólt az ifjú párnak és a győztes csatának. Majd az este zárásaként a tábortűz fényénél végigkövette a csapat Jumurdzsák életútját és a talizmánjának való utána járását.
A tábor utolsó napján, vasárnap, míg a felnőttek taggyűlésen vettek részt, a csapat jövőjét vitatva, a cserkészek nemez díszeket és nyakkendő gyűrűket készítettek. Ebéd előtt áhítaton csendesedett le a társaság, a tábor során már felmerült „Ne félj” témakört dolgozták fel magukban egy evangéliumi történet segítségével.
