A berlini magyar óvodában szerettük volna, ha ezt a kedves ünnepet közösen is megünnepelnénk, így a kolléganőmmel összeállítottunk egy kis műsort, ahova szeretettel vártuk az anyukákat, az apukákat, a nagyszülőket és a legkisebbek testvéreket is.
A keddi és csütörtöki csoportokban a gyerekekkel nagy lelkesedéssel készültünk az alkalomra: verseket és énekeket tanultunk, amelyeket aztán hol bátrabban, hol kicsit bátortalanabbul, de annál nagyobb szeretettel adtak elő a közönségnek.
A műsor során volt lehetőségük a gyerekeknek arra is, hogy egyénileg szerepeljenek, elmondva egy-egy korábban tanult verset, megmutatva, milyen sokat tanultak az elmúlt évben.
Természetesen a kézzel készített ajándék sem maradhatott el: az édesanyáknak a gyerekek levegőre száradó gyurmából készített medállal, a nagymamáknak vagy apukáknak pedig színes papírtulipánnal kedveskedtek.
Hogy az ünneplés teljes legyen, az ovisokkal készítettünk kókuszgolyót is, hiszen az óvodában már hagyomány, hogy ezzel az apró, de szívből jövő finomsággal lepjük meg a szülőket anyák napján.
A műsor után játékos percek következtek. Az „Az én anyukám” című, saját készítésű kis újságban a gyerekek az édesanyjukkal kapcsolatos különféle kérdésekre adott válaszait lehetett olvasni.
A szülőknek pedig az volt a feladatuk, hogy kitalálják, melyik leírás szól róluk. A másik kedves játékban a bekötött szemű szülőknek kellett kitalálniuk, melyik kisgyermek az övék – a nevetés és a jókedv garantált volt.
Nagyon jó érzés volt ismételten együtt ünnepelni: gyerekek, szülők, nagyszülők és óvónők együtt nevettek, játszottak. A közösen eltöltött idő, a műsor, az ajándékkészítés és a játékok mind hozzájárultak ahhoz, hogy igazán különleges élmény legyen ez a nap – nemcsak az édesanyák, hanem minden résztvevő számára.
