Nem csupán vendégként, hanem elsősorban segítőként voltam jelen ezen az eseményen, ugyanis ott idén nincs egy KCSP ösztöndíjas sem, így minden dolgos kéz jól jött. Másik ösztöndíjas barátnőmmel, Petrával felkerekedtünk tehát a bált megelőző napon, hogy aznap már kipihenve érkezzünk az eseményre.
Reggel már a helyszínen voltunk, hogy amiben kell, segíthessünk. Az asztalokra kedves kis virágdíszeket és mécseseket helyeztünk el, felállítottunk a folyosón a molinókat, hogy a vendégek már a megérkezéskor megismerkedhessenek a Chicagói Magyar Klub tevékenységével. Nem sokkal később VIP vendégeket fogadtam és kísértem fel a szobájukba, majd gyorsan felöltöztünk az estélyi ruhánkba, hogy teljes díszben vegyük át kosárkáinkat, amiből az est folyamán tombolát árultunk.
Számos program színesítette az estét, ez érkezés első órájában koktélórát tartottak, majd a bálteremben ülve hallgathattuk meg a megnyitó- és ünnepi szónoklatokat. Beszédet mondott Mózsi Gábor, a Chicagói Magyar Klub elnöke, Pataki Ildikó, a Magyar Diaszpóra Tanács Amerikai Regionális elnöke, valamint Bakodi Bálint, aki Semjén Zsolt levelét olvasta fel.
Az est díszvendége Vujity Tvrtko Pulitzer-emlékdíjas író, újságíró volt, aki szintén fantasztikus beszédet mondott – helyesebben egy lebilincselő előadást tartott, amit másnap délután az önálló rendezvényén még jobban kibontott. A Magyar Lélek-díjat megérdemelten Megyeri József és Bokor Erika kapták, akik évtizedek óta hatalmas munkát végeznek a chicagói magyar közösség életében. Vacsora közben még két táncelőadást is láthattunk, egyiket az elsőbálozók, másikat pedig a Borozda Néptáncegyüttes tolmácsolásában.
Mikor a vacsora véget ért, kötetlen tánc és szórakozás következett, a talpalávalót pedig Polyák Lilla & The Random Company szolgáltatta, akik a magyar bálok köreiből kimagasló minőségű partit tartottak. Meg kell jegyezzem, hogy viszonylag kevés számú tombolát tudtunk csak eladni, mivel senki nem ült unatkozva az asztalánál, mindenki a táncparketten tartózkodott.
A bál egészen sokáig, éjszakába nyúlóan teli volt élettel, a szórakozóknak végig egy open bar áll rendelkezésére, és az időközben megéhezőkről sem feledkeztek meg a szervezők, egy könnyebb éjszakai falatozást is felvonultattak éjfél körül. A tombola izgalmai is elragadták az ünneplőket, többek között különleges ékszerek, borválogatások, és egy nagy értékű, 10 fős asztal a következő évi bálra is kisorsolásra került.
Összességében ez a rendezvény igazán emlékezetes marad a számomra: mióta ösztöndíjasként itt vagyok az USA-ban, több hasonló bálon is volt szerencsém részt venni, azonban ez szervezés és lebonyolítás kimagasló volt mind közül, nem beszélve a zenéről és hangulatról – nem hiába járja az a hír, hogy ez a bál az egyik legnagyobb presztízsű magyar rendezvény Észak-Amerika szerte.
