A Nemzeti Összetartozás Napja a Magyar Házban
Mindezek jegyében igyekeztem egy rövid, de a helyi közösség számára annál inkább személyes hangvételű műsorral készülni. Az emlékműsor felépítésének kigondolása során az volt az elképzelésem, hogy az elcsatolt területeket egy-egy kisebb verses-zenés vagy éppen táncos blokk által idézzük meg.
A versek válogatása során az elcsatolt területekről származó költők trianoni tragédiához kapcsolódó írásaiból válogattam. A Magyarok Nagyasszonya Katolikus Templom égisze alatt működő Szent László Magyar Iskola egyik növendékének tolmácsolásában Győri Dezső, Szép Ernő, Jékely Zoltán, Brasnyó István és Csiky Ágnes Mária egy-egy verse hangzott el.
Ahogy érzékeltem, Margit értő és érthető olvasása okán a versek üzenete egészében eljutott a közönséghez. Szép előadásmódja sokakat megérintett.
A versek mellett a Forrás néptánccsoport fellépése, illetve egy-egy, az adott vidékhez illő zenei bejátszás, valamint az elcsatolt területekre vonatkozó sokkoló számadatok mentén elevenedett meg a Felvidék, Kárpátalja, Erdély, a Délvidék és az Őrvidék. A tánccsoport kalotaszegi és györgyfalvi táncokat mutatott be. A zenés videóbejátszások sorát a Csík Zenekar Hazám, hazám című dala zárta.
A teljes előadás keretét Valentovics Péter konzul beszéde, valamint a Székely és a Magyar Himnusz közös éneklése adta. A 70 perces emlékműsort ebéd előzte meg. Az emlékműsor részét képezte egy rövidebb ismeretterjesztő előadás is. Előadásomban a gróf Teleki Pál vezetésével előkészített és hosszú hónapok alatt, több tucat szakértő és rajzoló bevonásával megalkotott „Vörös térkép” (Carte Rouge) keletkezésének történetéről és jelentőségéről meséltem.
A béketárgyalások okán Párizsba utazó magyar delegáció, élén gróf Apponyi Alberttel ennek a térképnek a bemutatásával igyekezett alátámasztani érvrendszerét a történelmi Magyarország egységének megőrzése érdekében, illetve az etnikailag homogénnek tekinthető, magyarlakta területek védelmében.
A megemlékezés záróakkordjaként egy versrészlettel is készültem. Dsida Jenő papírra vetett sorait tolmácsoltam Psalmus Hungaricus című verséből. Az ösztöndíjas munkavégzéshez illő és velős sorok ezek. Ösztöndíjas kiküldetésem végének közeledtével ezt afféle búcsúnak is szántam. Négy sor az aznap idézett részletből:
„Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.”
Meglátásom szerint napjainkra Trianon emlékezete összekapcsolódik a nemzeti összetartozás érzésével és a jövőbe tekintés fontosságával egyaránt. Ez az országhatárokon átívelő összetartozás pedig egyúttal a megmaradás üzenetét is hordozza! Úgy hiszem, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja is ezt hivatott szimbolizálni. Felemelő érzés volt számomra a vancouveri magyar közösséggel együtt emlékezni.
