Törzsasztal ALUMNI, Nürnbrerg

/ Bodorné Péter Judit /
bodorne.peter.judit képe
Az idei év nagyon jól alakult, hiszen a Burg Kastl egyesület tagjainak már kettő Törzsasztalt sikerült megszervezniük, nyáron Hévízen, majd novemberben Budapesten. Végre két év szünet után itt is, Nürnbergben megadatott a lehetőség, hogy Katona Ágnes és Schmidt Károly, az egyesület vezetősége megszervezhesse a találkozót.
Köszöntés, és az est megnyitásaA "mag", ők mindig itt vannak. Beszélgetés az 1976-os ballagásrólKaslisok, ők a  fiatalabbak

A hagyományok szerint a korábbi években felváltva tartotta az egyesület a Törzsasztalt, egyik évben Kastlban, másik évben Nürnbergben advent tájékán. Ebben az évben Nürnberg volt a soron következő.

Az est kezdetén Shmidt Károly elnök és Katona Ágnes pénztáros néhány szóban köszöntötte a résztvevőket. A Törzsasztal most is nyitott volt minden Kastlis számára, érkezett meglepetés résztvevő is Budapestről, aki éppen Katona Ágnesnél vendégeskedett. Ő maga sem tudta, hogy vendéglátója hova viszi aznap este.

Az elején egy-egy asztalnál a hasonló évfolyamokról egymást már ismerő Kastlisok ültek, de hamar elindult, az ismerkedés, az emlékek, a lehetséges közös tanárok, események keresgélése a különböző generációk között. Az idősebbek kifejezték, hogy milyen jó, hogy a fiatalabb korosztály is, egyre inkább aktivizálja magát, ami már a 2022-es Pünkösdi találkozón is érezhető volt. Volt közöttük olyan is, aki először vett részt Törzsasztalon. Ez is mutatja mennyire fontos, hogy rendszeresen szerveződjenek ezek az alkalmak, mert bizony vannak még megszólítandó diáktársak. Szóba kerültek turpisságok, tanárok, diákok részéről, annak következményeiről, jöttek sorba az emlékek.

Magam részéről nem vagyok Kastlis, de már mondhatni rajongója lettem a közösségnek. Mindezt azért írom le, mert a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként én is hivatalos voltam a találkozóra. Kezdeményeztem néhány személyes beszélgetést, és bizony „rácsodálkozásom” csak tovább nőtt. Három-négy Kastlissal beszélgettem, de már így is 4-5 ország sok-sok városa felmerült, melyik szülő miért, honnan-hova, mikor kényszerült költözni, családdal, fél családdal, ki hogyan került Kastlba.

Pajor László, az egyesületi tag, és Gelléri Emil elnökhelyettes szívesen meséltek szüleikről, akik tanárok voltak hosszú éveken át, saját kálváriájukról, szökésekről, lehetőségekről. Hogyan lett Pajor Emilné, Márta néni Kastlis tanárnő, milyen állomások után kötöttek ki Gellériné, Anna néni és a Gelléri gyerekek Kastlban. Kardos John nagyon őszintén beszélt nagyapjáról, a múltról, a következményekről, a kényszerű ország elhagyásról, életútjukról, ami Kastlba vezette őket is. Szűcs Zsuzsanna végül így összefoglalta mindezt „ Mikor megkérdezik honnan jöttem, mit mondhatnék (sok országot, költözést követően), az a legegyszerűbb válasz, hogy Kastlis vagyok.” Azt éreztem, ebben minden benne van, mennyire más, szorosabb a Kastlban végzett diákok kötődése a gimnáziumukhoz, egymáshoz.

A törzsasztal mondhatni, hogy a „szokásos” jó hangulatban telt, nagyon örült mindenki a találkozásnak, mint egy igazi családi találkozón. Szó esett arról, hogy mennyire várják a következő találkozási lehetőséget is, ami már a nagy találkozó, a Pünkösdi jubileumi ünnep lesz Kastlban. Erre az eseményre nagyon készül az egyesület, hiszen az intézmény megalapításának 65. évfordulóját ünneplik majd együtt a Kastlisok, családtagjaik, barátaik egy nagyszabású rendezvény keretén belül.