Ha a tárgyak beszélni tudnának!

Látogatóban Kovács Andrásnál, aki saját készítésű kopjafát ajándékozott a Córdobai Magyar Körnek

/ Molnár Judit /
judit.molnar képe
Mikor az ember belép Kovács András córdobai otthonába, hirtelen mintha a múltba csöppenne. A bejárat mellett díszes utazó- és kincses ládák, a falakon a múlt század falusi Magyarországát ábrázoló festmények.
Igazán kedves fogadtatásban volt részemAz emigrációs utazóládaTárgyak a múltbólAz András által faragott kopjafa

Mikor leülünk, András előhoz egy régi időket idéző zenedobozt, megteker egy kart, majd magyar dallamok töltik be a szobát. Azt csak később teszi hozzá, hogy ő szerelte össze a dobozt, úgy, ahogy ő festette, dekorálta, restaurálta és faragta a lakása tárgyainak nagy részét.

András 1945-ben, 4 évesen hagyta el Magyarországot édesanyjával. Édesapja a seregben volt és táviraton üzente meg a családnak, hogy meneküljenek. Csak a szerencsének köszönhetik, hogy később újra összetalálkoztak egy osztrák vasútállomáson és közösen folytathatták az Argentínáig vezető utat. Mielőtt az országba jöttek, hosszú éveken keresztül Ausztriában, Németországban, Svájcban és Franciaországban bujdokoltak. András nagyon gyorsan megtanulta ezen országok nyelvét, mert, ahogy visszaemlékszik, a szülei megtiltották, hogy a házon kívül magyarul beszéljen, annyira féltek tőle, hogy fény derül személyazonosságukra.

Argentínába 1950-ban érkeztek egy hosszú hajóutat követően. Mikor felszálltak a hajóra, eldöntötték, Buenos Aires lesz a célpont, annak ellenére, hogy nagyon kevés információval rendelkeztek a hellyel kapcsolatban. Pozitívan emlékszik vissza az érkezésükre: rögtön érezték, hogy Argentína rendkívül befogadó ország, szállást biztosítottak számukra az első hétre a Hotel de Inmigrantes-ben, ami ma már múzeum. Ez alatt az idő alatt a nők otthon maradtak a gyerekekkel, a férfiak pedig elindultak munkát keresni. Sokan soha nem tanultak meg igazán jól spanyolul, de munka azért akadt és nem szűkölködtek az országban. Az anyanyelvüket pedig mint szent kincset óvták tovább, így András mai napig kiválóan beszél magyarul.

András már az országban tanult mérnöknek és egész élete során szívesen barkácsolt magyaros tárgyakat, azért, hogy maga körül egy kis Magyarországot teremtsen és, hogy a magyar közösségnek örömet szerezhessen születésnapok és jeles napok alkalmával. Egyik nagy büszkesége az általa faragott kopjafa, amely sokáig háza ékes díszeként tündökölt. Azonban annak érdekében, hogy jó kezekben tudhassa mikor ő már nem lesz képes gondoskodni a házáról, idén a Córdobai Magyar Körnek ajándékozta azt. Néhány hete már a magyar székházat ékesíti és a március 15-ei ünnepségre terveztük az ünnepélyes megkoszorúzását és bemutatását a nagyközönségnek. Erre a koronavírus miatti intézkedések értelmében eddig még nem kerülhetett sor, viszont mindannyian reméljük, hogy hamarosan bepótolhatjuk mind a megemlékezést, mind pedig András kopjafájának bemutatását.