Szent László országépítő király volt, aki sokat tett a nemzet felemelkedéséért, a magyar államiság megerősítéséért, a kereszténység védelméért és a Kárpát-medencei népek együttműködéséért. Tizennyolc évi uralkodása alatt minden erejét Szent István örökségének újrakeltésére fordította. Az országot gazdaságilag felvirágoztatta, a törvényhozás által rendet teremtett – fejtette ki írásában és szentbeszédében is a szentmise főcelebránsa, Vencser László, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a figyelmünket minden eddiginél jobban ráirányítsuk „Szent István művének folytatójára”, s hogy a nagy király számos erénye: az uralkodói-vezetői képessége, katonai rátermettsége, vallásos buzgalma, bőkezűsége, igazságérzete, bátorsága, bölcsessége, béketűrése ma is követendő példaként álljon előttünk.
A Vencser László és Szabó Ernő linzi magyar lelkész által bemutatott szentmisét követő előadásomban először felidéztem a Tordai-hasadék legendáját, majd Szent László életútjából megemlítettem, hogy Lengyelországban született, a Kárpát-medencében tevékenykedett, és Felvidéken, Nyitrán halt meg, így a visegrádi országok első közös emblematikus alakja. A magyarországi lengyeleknek és Erdélynek is védőszentje. Ő alapította a nagyváradi és a zágrábi püspökséget. Az ő idejében avatták az első magyar szenteket: István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt.
„Életpéldája, erényei és kultusza jelentették évszázadokon át a nemzet számára a magyar államiság és a keresztény lelkiség megmaradását. Ereje, erkölcsössége, katonai és államférfiúi fellépése a ma embere és politikusa számára is példaértékű. A Szent László-évnek éppen az a célja, hogy életét és művét még jobban és minél szélesebb körben megismerjük, a nevéhez és tevékenységéhez fűződő hagyományokat ápoljuk és továbbadjuk” – hivatkoztam meg az emlékév célját. A továbbiakban arról tájékoztattam a jelenlévőket, hogy a László király nevéhez szorosan kapcsolódó püspöki székhelyeken: Nagyváradon, Győrben, Zágrábban, Nyitrán és születési helyén, Lengyelországban nagyszabású Szent László-megemlékezések lesznek, s ugyanígy a számtalan Kárpát-medencei Szent László-emlékhely is különféle rendezvényeknek ad majd otthont. Kellő részletességgel összefoglaltam a Szent László-herma viszontagságos útjának történetét, majd kiemeltem néhányat az emlékév eseményeiből, többek között azt, hogy a nagyváradi májusi Festum Varadinum, illetve a júniusi Szent László-napok programsorozata is kapcsolódni fog az emlékévhez. Szóltam arról is, hogy elkezdődött az egész Kárpát-medencét érintő Szent László-út kiépítése, és hogy a Székelyföldi Legendárium csapata jelenleg A sziklahitű király című rajzfilm elkészítésén dolgozik. Mindenkit arra biztattam, hogy keresse fel a Szent László-emlékhelyeket, kapcsolódjon be az emlékprogramokba, és ha erre módja van, kezdeményezzen és szervezzen hasonló rendezvényeket maga is a saját közösségében. „Tegyünk meg mindannyian mindent azért, hogy minél többek ajkáról felhangozzék a fohász: »Ó, Szent László, magyar király, / Mi nemzetünk óhajtva vár, / Imádkozzál miérettünk, / Hogy Isten kedvében legyünk! // Szent László, verd ellenségünk, / Ördögöt űzd el mitőlünk, / Ó, Szent László, légy oltalmunk, / Ne pusztuljon mi országunk!« (Szent László, Isten szolgája, magyarok fényes lámpása…, részlet)” – hangsúlyoztam mondandóm vége felé közeledve. Végül bemutattam és az érdeklődők figyelmébe ajánlottam a budapesti Szent Kereszt Ökumenikus Magazin legutóbbi számát, amely A Lovagkirály címmel áttekintő összeállítást és posztert is tartalmaz Szent László királyról.
A folytatásban a felső-ausztriai magyarok köszöntötték közelgő hetvenedik születésnapja alkalmából Vencser Lászlót. A linzi Márton Árpád Néptánccsoport és a szintén linzi Ne-felejts Néptáncegyüttes tagjai székely népviseletben énekelték el – a hívekkel együtt, az előre kiosztott szövegek alapján – Vencser atya kedvenc énekét, az Elindultam szép hazámból előzetesen átírt, Elindultam szép Ditróból kezdetű, személyre szabott változatát, majd az Ároni áldást. A csíkkarcfalvi születésű Kiss Irénke és a korondi születésű Kristály Márta saját verseikkel köszöntötték az ünnepeltet.
A linzi eseményt több mint száz hívő tisztelte meg jelenlétével. Még Burgenlandból és Bécsből is érkezett egy-egy házaspár: Szőcs János és felesége, Manyi, illetve Molnár András és felesége, Ilus. Az együttlét agapéval zárult, amelyről a töltött káposzta és a születésnapi torta sem hiányzott.
A felső-ausztriai magyarok ez idő tájt a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítás március 25-i linzi megnyitójára készülnek – a nagyböjti időhöz méltó lelkülettel.