Szent György havi misztérium

Interaktív mesedélután Franciaországban

/ Koszta Krisztina /
koszta.krisztina képe
Április 26-án Vajda Mátyás lyoni ösztöndíjassal egy izgalmas kalandra hívtuk a franciaországi magyar családosokat, mégpedig az Óperenciás tengeren túlra, egészen az Üveghegy csúcsára.

Április 24-én Szent György napját a magyar néphit a mesékre, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes György napi szokás a harmatszedés, melynek mágikus célja volt. A harmatot és a harmatos füveket a bőséges termés, tejhozam érdekében gyűjtötték a hajnali réten. Több helyen a Balkánon zöld ágakat törtek, virágkoszorút fontak, tiszta folyó vízből locsolkodtak. A néphagyomány e naptól számítja a tavasz kezdetét. Mivel Szent György hava a varázslat téma köré épül, április 26-án délután egy online mesedélutánra hívtunk minden meseszerető kicsit és nagyot. Hirdetésünk pillanatok alatt elérte Franciaország több területén élő magyar családosokat, nemcsak Grenoble és Lyon magyarjai csatlakoztak, hanem körünkben tudhattunk családosokat Annecy-ből, Chambéry-ből, Párizsból és Marseille-ből is. Hamar kiderült, hogy a vasárnapi egyalkalmas programot túljelentkezés miatt két turnusban fogjuk megtartani.

Vasárnap délután minden otthon zárt falain belül egy eddig még meg nem nyitott ajtó keresésére buzdítottunk mindenkit, bejáratot keresve Csodaországba, a mesék országába. A karantén időszakának fontos elemeként szolgál a mese, amely az eddig ismert szegleteket új nézőpontba helyezi. Így lesz az „Egyszer volt, hol nem volt” alatt kisszobánkból hatalmas bálterem, az egyszerű székből magasztos királyi trón és papírkoronából több karátos fejdísz. A délután főhőse a bátor Árgyélus királyfi volt, aki félelmet nem ismerve nekivágott a nagyvilágnak, hogy felkutassa kedvesét, a gyönyörű Tündérszép Ilonát. A királyfi útját számos akadály szegélyezi, de mindennel megméretve végsőkig harcol szerelméért. Az interaktív mesedélután nagyszerű figyelemkoordinációnak bizonyult az örökmozgó gyerekek számára, ugyanis egy játékkal ötvöztük a mesénket. A mese előtt kiválasztottunk történetünkből néhány szót, amely akárhányszor elhangzott a mesében, a különböző begyakorolt mozdulatot kellett megismételni.

A mese mindig könnyű gyógyír egy hosszú, fáradalmas nap után. A főhős bőrébe bújva nem csak a mindennapjaink nehézségeit, de annak felismerési lehetőségeire és megoldásaira is jó példát mutat, amelynek csak képzeletünk szab határt. A mese eligazít érzelmeinkben, megbékít félelmeinkkel. A példák megértetik a gyermekeinkkel, hogy a nehézségek elválaszthatatlanok az emberi léttől, egy olyasfajta fűszere mindennapjainknak, ami hozzánk társulva megerősít bennünket mindig kutatva a kiutat a megoldáshoz és megváltáshoz.

Örömmel tapasztaltuk, hogy egy mesés kalandra, minden korosztály szívesen felölti varázspalástját és kíváncsisággal teli tarisznyával barangol Csodaországban. A hatalmas könyvek történetei nekünk, értünk, rólunk szólnak. Saját meséink mindig velünk rezonálnak, segítenek, hogy megtaláljuk a szépséget, a kedves tisztaságot és az egyszerű könnyedséget „ama naptól fogva, a világ végezetéig”.