Kerekasztal-beszélgetés személyes történetekkel
Igazán személyesre sikerült ez a vasárnap délután. A kis létszám ellenére is felejthetetlen marad mindenki számára ez az októberi megemlékezés.
Az eseményt Mercz László nyitotta meg egy rövid beszéddel, valamint Dékány Endre: Az én 56-om című rövid videójával. Ez természetesen a jelenlévő 56-os túlélőkben mind-mind felhozott valamilyen emléket. Bíró István osztotta meg legelőször emlékeit arról a forradalmi pár napról. A szabadság érzésén túl persze kiérezhető volt szavaiból, hogy mennyi szörnyűséget és kínt kellett átélnie; különösképp, hogy több mint 8 évet börtönben töltött a megtorlás éveiben. Fültanúja volt Nagy Imre kivégzésének, mellőle vittek el embereket a bitófára, kínzásokat kellett végig hallgatnia fűtetlen cellájából. Mindezek fényében érthető, hogy ő a mai napig nehezményezi, hogy nem lettek előállítva, megkeresve, letartóztatva azok, akiknek annyi rettenetes dolog a számlájára írható.
A következő felszólalót, Szilágyi Bélát jobban érdekelte az események politikai háttere, mint a terror ami, akkoriban folyt. Arról mesélt, hogy mi is vezethetett ezekhez az eseményekhez, valamint szóba került Nagy Imre személye is, hogy neki valójában milyen szerepe is volt az akkori történésekben. Vele kapcsolatban is megoszlott az ottlévők véleménye. Ekkor döbbentem rá, hogy még azok is, akik átélték mindezt, mennyire másképp tekintenek vissza a szabadságharcra, valamint az azt követő időszakra. Erről általában kevesebb szó esik, sőt sok mindent magától értetődőnek veszünk.
A sort Nádas Tamás, akkori egyetemi hallgató zárta. Ő leginkább akkor írott feljegyzéseiből olvasott fel. Úgy hiszem, ennél hitelesebb semmi nem lehet, mert az emlékek megkopnak, olykor kiszíneződnek, de az írott szó, tiszta és igaz marad örökre. Nádas Tamás akkor még nem volt 20 éves, de úgy átlátta az akkori helyzetet, hogy olyan pontos képet kaptunk tőle a forradalomról, amit máshol soha nem hallhattunk volna. Néhány írása, szó szerint jövőbe látó volt. November 3-án este már látta, hogy az oroszok visszatérnek, azonban, azt is megjósolta, hogy egyszer végleg elhagyják a szovjetek hazánkat; és milyen igaza lett.
Úgy gondolom, sokat vesztettek, akik nem jöttek el erre a rendezvényre, mert első kézből hallgatni és beszélgetni a magyar történelem egyik meghatározó eseményéről, nem ugyanolyan, mint tankönyvből tanulni róla. Főleg azoknak, akiknek még ellenforradalomként tanították az iskolában. Engem személy szerint, teljesen letaglóztak a hallottak, és egészen megérintett, hogy ilyen személyes információkat is megtudhattam az előadóktól, előadókról. Feledhetetlen.
