A Frankfurtban élő magyarok közösségének egyik legnagyobb erőforrása a különböző csoportok összefogása. Cserkészgyermekek járnak a Csodaország magyar iskolába, ministrálnak a magyar Szent Erzsébet katolikus plébánia miséjén, közösen vannak jelen gyerekek és felnőttek az ünnepi alkalmakon éppúgy, mint a megvalósítandó feladatok elvégzésekor.
Az idei október 23-i megemlékezést mi, Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasok is együtt készítettük el, minden segítséget megkapva a közösség tagjaitól. Az ünnepség a vasárnapi mise után zajlott le a plébánia új otthonában, a frankfurti Dreifaltigkeit Kirchében.
A jelenlévők közül többen saját maguk is az 1956-os forradalom után kivándorolt családok leszármazottjai, így ez a megemlékezés nem csak a múltat elevenítette fel Mindszenty József püspök szabadulása utáni, fiatalokat bíztató mondataival, Örkény István Budapestet dicsőítő, a bátorság és hazafiasság szimbólumaként lefestő soraival, a kortárs, a forradalmat elindító fiatalok szavait idéző korrajzzal, a 16 pont követeléseivel, Kecskési Tollas Tibor versszakaiban keretként dübörgő "Bebádogoztak minden ablakot" sorával, vagy a háttérzeneként felcsendülő Beethoven Egmont-nyitánnyal, hanem a Frankfurtban élő ’56-os magyar utódok által a bátor és hazafias elődeink a jelenben is tovább élnek a niedi templomban együtt emlékezve a Németországban születettekkel.
Mi, ösztöndíjasok megtisztelve éreztük magunkat, hogy szavalhattunk, táncolhattunk, majd együtt énekelhettük a magyar közösséggel:
,,Ha én zászló volnék sohasem lobognék,
mindenféle szélnek haragosa lennék,
akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
’s nem lennék játéka mindenféle szélnek.”
Köszönjük a helyszínt a Szent Erzsébet katolikus plébániának, a technikai segítséget Klement Kornélnak és Klement Nándornak!
