Ezt az alkalmat Lármafa Diákszínpadnak nevezték el az alapítók. Az idén előadott négy Móra Ferenc mesét Daniel Taylor választotta ki és rendezte.
A színdarabokban 6 éves kor feletti gyerekek vettek részt, és mindenki megmutathatta a maga tehetségét. Két hónapjuk volt a gyerekeknek a szövegeket megtanulni, amit lelkiismeretesen mindenki meg is tett.
Az otthoni hallgatóságnak a fülét biztos megragadta volna a magyar szavak angol akcentusa, azonban ez egyáltalán nem negatívum, hanem pozitívum, hiszen annak a jele, hogy a gyerekek gyakorolnak, és aktívan beszélnek két nyelvet, ráadásul nagy közönség előtt.
Mind ösztöndíjasként, mind a gyerekek oktatójaként nagyon megható volt látni, ahogy az év elejéhez képest egyre szebben, egyre bátrabban ejtik ki a gyerekek a szavakat, egymás között is egyre sűrűbben beszélnek magyarul. Ezek a dolgok egyáltalán nem triviálisak vagy egyértelműek külföldön, több okból sem.
Egyrészről mindenki azon a nyelven kommunikál leggyorsabban és legegyszerűbben, amelyet gyakran használ. Mivel a gyerekek angol iskolába járnak, vagy lehet, hogy az egyik szülő más nemzetiségű, angol nyelven gondolkodnak, angol nyelvet használva élik mindennapjaikat.
Másrészt kell egy olyan közeg, ahol nem bélyegzik meg őket, ha nem jól ejtenek ki szavakat, és bátran gyakorolják a nyelvet.
Harmadrészt pedig kellenek a példát mutató, konzekvens felnőttek, akik bátorítják és bizony konstruktív módon számonkérik az iskolán belül a magyar nyelv használatát.
A fentebb leírtak fényében itt különösen nagy jelentőséggel bír a gyerekek fellépése, beszéde és fontos kulturális gyöngyszemeink megelevenedése. A gyerekek munkája nem maradt megbecsülés nélkül, a közönség nagy tapssal, büszkén és sok fotóval, finom vacsorával és végtelen számú öleléssel hálálta meg a produkciót. Csodás érzés lehet ezt szülőként átélni egy angol anyanyelvű országban.
A fellépést követően a magyar iskola közössége együtt vacsorázott, majd minden korosztály együtt vetélkedett - legalább 50-60 fő és teljesen vegyes korosztály, a három évestől a hetven évesig. Ez aztán a csapatépítő!
Ezt a napot mi sem zárhatta volna hazaibb formában, mint egy tábortűz, amely egyaránt adott lehetőséget a pillecukor olvasztására és a szalonnasütésre, kinek mihez volt éppen kedve, hiszen nem csak a nyelvben, de a gasztronómiában is megfér egymás mellett a két kultúra.
