Már az istentiszteletet megelőzően megismerkedhettek a gyülekezet tagjai a még ismeretlennek tűnő dallamokkal: az éppen következő istentiszteleti énekekkel. Ez nem csak tanulásnak vagy ismétlésnek, de jó ráhangolódásnak is bizonyult.
Az úrvacsorás istentiszteletet közösen végeztük: Sinkó Gábor a liturgiai szolgálatot, jómagam pedig prédikáltam az alkalmon. A lekciót (olvasmányt) az egyik presbiter olvasta. A prédikációban arról az egységről volt szó, amelyet egyedül Krisztusban élhetünk át. Erre van meghívásunk magyarként Berlinben is. Az úrvacsora egységében pedig egy még ennél is mélyebb közösséget tapasztalhatunk meg.
Berlin egy nagyváros: gyakran vannak újabb érdeklődők, akik azelőtt még nem vettek részt a gyülekezet egyetlen programján sem. Talán mert nem hallottak a közösségről, vagy éppen mert nem tudtak eljönni az alkalmakra. Az istentiszteletet követően azonban terített asztalok várták a gyülekezet tagjait egy szeretetvendégségre, ahol az újonnan érkezők és a gyülekezeti tagok megismerkedhetnek egymással. A kezdő októberi alkalomra éppen Greifswaldból is érkeztek a gyülekezeti közösségbe.
Minden hónap második szombatján, délután négy órakor találkoznak a berlini magyar protestánsok, hogy magyar nyelven hallhassák Isten igéjét és megtapasztalhassák azt az egységet, amelyre Krisztus hív bennünket.
