Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a magyarok milyen kulináris minőségben sütnek minden hónapban kalácsot, illetve kápráztatják el töltött káposztával az érdeklődőket. Ami pedig még meglepőbb volt, hogy az elkészült finomságokat túlnyomó többségben a magyarok mellett a kanadaiak veszik meg.
Ennek köszönhetően, a helyi magyar házban egy professzionálisan kiépített rendszer működik a hagyományos magyar konyha iránt mutatott érdeklődés csillapítására. A konyhában önkéntesek gyűlnek össze minden alkalommal, amikor a sütésre, vagy főzésre kerül a sor. Az önkéntesek magukat csak „sütő asszonyoknak” hívják, akik jól láthatóan kifogyhatatlan energiával rendelkeznek.
A másik meglepő dolog a mennyiség volt. Hihetetlen, de a kalács sütés alkalmával minimum 50 darab sütemény készül, amelyet természetesen minden hónapban azonnal el is kapkodnak a vásárlók. És amiről igazán híres lett a magyar közösség, az a töltött káposzta. Ebből nem kevesebb, mint 300 és 350 tucat közötti mennyiség kerül minden alkalommal csomagolásba, és úgy tűnik az igény évről évre csak nő.
Azonban a kalács, és a káposzta mellett van még egy szuper, és nagyon fontos helyi esemény is, ami persze nem olyan gyakori, mint az előbb említettek bár lehet, hogy pont ezért is olyan népszerű. Ez a kolbásztöltés, amit minden magyar jól ismer. Természetesen ez is hatalmas mennyiségben zajlik évente kétszer. Még belegondolni is nehéz, hiszen nem kevesebb, mint 300 kiló húsból készítenek kolbászt, illetve hurkát. Ennek alkalmából azonban a „sütő asszonyokat” felváltják a lelkes férfiak, akik a munka mellett órákon át régi történetek elevenítenek fel, amíg szép sorban elkészülnek az ehető műremekek.
