Egy oktatási segédlet
- Massarú veszí?
- Tessék?
- Veszí-lunk… - helyesbít Claudia, az egyik diák az első magyarórámon, Villa Ángelában, Chacóban.
- Igen, persze, az órán magyarul beszélünk – hagytam rá, mikor végre megértettem, hogy mit kérdezett tőlem.
Nem könnyű megérteni, amikor valaki erős spanyol kiejtéssel beszél magyarul. Vagyis massarú. Annak ellenére, hogy jól beszélek spanyolul, és sok perui barátom van Budapesten, az argentin magyarok erős akcentusának megértése nekem is kihívást jelentett. Pedig később kiderült, hogy nem is olyan rossz a nyelvtudásuk. Tudják a nyelvtani alapokat, tudnak bemutatkozni, nagyon sok témáról el tudnak beszélgetni magyarul – már ha valaki megérti őket.
Aki először szembesül a chacoiak kiejtésével, az még azt sem fogja kihallani a beszédükből, hogy most nem spanyolul, hanem magyarul beszélnek. Fogtam a fejemet: hogyan fognak ezek az emberek átmenni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges vizsgán?
Nyelvtanári feladataim közül előresoroltam a magyar hangok kiejtését, képzését. Mivel nem vagyok nyelvtanár, sőt, egyáltalán nincs tanári végzettségem, számomra ez új és izgalmas kihívást jelentett. Utánaolvastam, konzultáltam gyerekeim egykori logopédusaival, és hallgattam a helyiek kiejtését. Sokat diktáltam magyarul az órán, és figyeltem, hogy milyen betűt írnak le, azaz milyen fonémának hallják a magyar gy-t, az e-t, az é-t.
A tapasztalataimat végül egy nagy magyar ABC-ben foglaltam össze. Aki eddig elolvasta ezt a szöveget, az elolvashatja, sőt, le is töltheti! Át is szerkesztheti, a helyi spanyol kiejtésnek megfelelően! Ha te is KCSP-ösztöndíjas vagy spanyol nyelvterületen vagy, tedd ki a tanterem falára!